Sajnálom, de ez így nem megy

Annak aki még várja az új részt (ha még van itt valaki) el kell mondanom egy történetet.
Nos, volt egy tantermi élményem, ahol a táblára fel volt írva hogy HTTYD. Egyik barátom kérdezte, a többiektől, hogy ki tudja hogy mit jelent? Én voltam az első, és elmosolyodott, mivel azt gondolta fan vagyok. Itt bemeséltem magamnak: "Miért is ne? Úgyis tetszett a film." Telt múlt a napom, és egy barátommal beszélgettünk a németórát várva, mire odaadott egy fecnit, amire egy link volt írva. A link egy bloghoz vezetett. Először csodálkoztam, aztán rájöttem, hogy az egy dragons fan-blog. "Biztos azért adta oda, mert "fan" vagyok" gondoltam. Ahogy olvastam a blogot, elámultam az írói tehetségtől, és ahogy olvastam-olvastam, egyszer csak, amikor a barátommal beszélgettünk, felmerült az ötlet: miért is ne? Így csináltam meg a "DWW" nevű vérfarkasos-fantáziavilágos blogot, aminek a vázlatát még előtte írogattam magamnak (így vagyok mindig, ha unatkozom, történeteken gondolkozom) ahogy írogattam, nem volt a blog befutó (főként mert angolul volt), és nehezen is ment. Azután tanév vége felé, osztálykiránduláson, a barátommal beszélgettünk, és felmerült a dragons blog alapítása. Így is tettem. Abból lett ez. Ez se volt befutó, max a barátom olvasói olvastak. Most is csak semmi, de bíztattam magam, hogy gyerünk, menni fog, de most, hogy még azzal se beszéltem egy hónapja aki támogatott, és most belegondoltam: "Miért csinálom ezt? Tudom, hogy nem vagyok fan, minek ez nekem?" Ezért mondom, hogy ezt most befelyezem. akit érdekel, egy pár héten belül ide kiposztolom a másik blogom címét. Remélem megértitek.

 SZERKESZTÉS: Ezzel csak azt akarom mondani, hogy rájöttem, hogy ezt az egész "érdekeladragons" dolgot csak színleltem magamnak (bocsánat ha ezzel valakit megsértek) és hogy egy blogot is könnyebb fenntartani. És ha ezt egy bizonyos valaki elolvassa (tudni fogja kire értem) azt mondom: Neki köze sincs az egészhez. De szerintem nem is érdekelné. Na mindegy. Aki meg megért az drukkoljon hogy szünetben helyrehozom a másikat!

Sziasztok!

Írós hétvége + Ötletpapír!

NAGGYON kedves, és türelmes (már aki) olvasóim, sajnálom hogy nem írtam a közelmúltban, mivel ez az időszak inkább ilyenekkel:

 Ilyenekkel:

De legfőbbképpen Ilyenekkel:

Telt el. Szóval boldogan jelentem ki, hogy elhatároztam magam 2 egész napos írásra jövő hétvégén, de ahhoz a ti segítségetekre is szükség lesz. Így bemutatom nektek.... a DHSzÖP-t!!!!

.............. Hát igen. Ez egy papír, amire a ti kívánságaitokat, meglátásaitokat, kéréseiteket, ötleteiteket írom fel. Ha lehet mindegyiket megvalósítom, de már van egy szolid történet vonal, úgyhogy nem ígérhetek semmit. Mindenesetre ez alá a poszt alá írjatok bármit ami eszetekbe jut, és ezt azért kérem mert az agyam fogaskerekeit nem találom ebben a kuplerájban XD. Na akkor sziasztok!

SZOMBAT ESTE DANNEEEEEEL!

Kedves olvasóim. Alapítottam egy új blogot, amin keresztül tudunk kommunikálni! Részletek a blogban, kérdéseket az első bejegyzésébe kérem. cím: szombatestedannel.blogspot.com

Idézetek

Kedves olvasóim, szeretném elmondani, hogy, túlzásba, viszem, a, vessző, használatot,!
XD
Emellett még szeretném elmondani, hogy a mostani héten ne várjatok részt. Nem azért mert nem fogom írni! 2 nyomós okom is van rá. Az egyik az, hogy a kövi rész a gépemen van, és csak a telefonomon fogok tudni bloggerelni (igen, bloggerelni), a másik az hogy nem vagyok még biztos a történetben. Szóval tartsatok ki ezzel a pár jövőbeli idézettel idézettel:

- ''Mi az a Drákúr?"

- "NE! Kérlek ne hagyj itt! Nem én vagyok a hibás, hanem azok a hülye Stone-ok és a sárkányaik!"

- "I-Izabella...?"

- "K-ki van ott?! Trixi ha te vagy az esküszöm hogy nemtudommicsinálok mert már kétszer hátraestem az ijedségtől, és ha mégegyszer meg kell tennem akkor jaj lesz!"

- "Anya?"

És a legfőbb, legfontosabb idézet, amit nagyon jegyezzetek meg:

- "..........................Nem."

Ennyi lett volna az idézetparti. Sziasztok!

2016.09.27.

Sajnálom, egy pár kulcsfontosságú idézet kimaradt.

-"És azt hitted, hogy megúszod bármi következmény nélkül?"

-"Várj! Dan!..... Neked nem mondtam el valamit..."

-"Nálad mi van?"

-"Egy blokk, és két csomag rágó."

-"ÉS MILYEN OKOTOK VOLT A BIRTOKHÁBORÍTÁSRA!?!??!

-"*Depressziósan* Hát persze hogy én vagyok te bolond.... nem jössz rá, hogy nem értesz engem?"

-"És... ha nem találkoznánk többet, élj boldog életet!... és bármit hallasz, ne törődj velem."

-"Szörnyennagy....... miéhcsodák?!"

-"ROARRR!"

-"Pfeh.... Ha te mondod..."

És ennyi lett volna a mai módosítás. Szijjasztok!

Eredmények

Kedves olvasóim, örömmel jelentem be, hogy szerintetek a levelet Réka írta, (aminek amúgy a legtöbb értelme van. Ki más lehetett volna? Hogy találnak ide a többiek? (És Trixi ne Amandázz)) úgyhogy köszöszönöm a segítségeteket, jöjjön a rész!

A mérgezett halál - Bevezető

Hangokat hallottam:
- RAWWR.....
- Nyugi _________!! Nem _____ bántani __!
- RAWW!
- ____ segíteni ______ neki!
Egy nagyon ismerős hang volt. De mivel az agyam fogaskerekei meg se voltak, ezért annyit se tudtam hogy az illető fiú volt vagy lány. Ezért csak annyit tudtam kiszűrni: vagy a srácok, vagy az a "kapitány", vagy anya, vagy valaki más. Úgyhogy kétlem hogy segíteni jött. Ugyanis a lovasok hogy találnának ide? Hát persze ott van Hablaty...
- Roww...
- ___ add __ neki.

----- Valamikor később -----

Végre sikerült egy kicsit magamhoz térnem. Széldárda egy Papírt nyújtott át nekem:

Dan..........

A kérdésem hozzátok az lenne, hogy találjátok ki, hogy ki írtam a levelet.  Törekedek minél több szavazatra, de ha az első kettő ugyanaz, vagy már három után eldöntöm (nem vagyok optimista XD). Ez döntő fontosságú lesz a történethez, és 3 dolog közül az egyiket korábban fogom megcsinálni. Ééééééééés szavazás indul!

6. rész - Az eltűnt sárkány története II.

- Biztos vagy benne, hogy éjszaka jó ötlet sárkányt keresni?
- Én bármiben biztos vagyok, és egyébként is: Biztos vagy benne, hogy jó ötlet éjszaka szigeteket felfedezni?
- Miért? Én bármiben biztos vagyok!
- Mi van? Te ijesztettél meg ott ahol nem kéne lenned!
- Hát ő.... - látszott, hogy témát készül váltani. - Te rángattál ide az éjszaka közepén sárkányt kersni!
- Várj csak... Tényleg! Hogy kerültél oda?
- ................. - Most már nagyon gyanús volt.
- *ROAR* - Viszont egy ismerős üvöltés mentette ki Hablatyot a válasz alól.
- Ez ő lesz! - mondtam vígan.
- Honnan veszed? Ez lehetett bármelyik más siklósárkány a környéken!
- Igaz, de lehetne Széldárda is. Vagy bármelyik más sárkány is...
- Heh..
Ennél tovább nem igen beszélgettünk, viszont egy olyan öt perc múlva kilőttek ránk egy hálót.
- FOGATLAN KERÜLJ!- Rázósan kikerültük. A rázósant úgy értem, hogy leestem, de elkaptak.
- EZ MI VOLT??! - kérdeztem, és egyértelmű választ is kaptam:
- Fogalmam sincs!
- Ha most ránk lövöldöznek, akkor Széldárda valószínűleg ott van! - mutattam a hajóra.
- Van itt nem messze egy sziget! Biztosan oda tartanak!
- Akkor kiugrok.
- KIUGRASSZ? Nem éled túl!
- Hidd el, ennél veszélyesebbet is csináltam már, és nincs más lehetőségünk!
- Ha te mondod, és Dan...
- Igen?
- Ha megöleted magad, nagy bajban vagy.
- Vettem. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
Tudtam, hogy cipőre kell érkezni, és volt nálam egy extra pár fapapucs. Végül is csak mind a kettő szakadt ki. Kiúsztam a szigetre, és még csak a távolból látszódtak a hajók. Kik lehetnek ezek
- Szóval, ha errefele jönnek, ..... nem ez pocsék kikötő lenne. de ha lefordulnak arra akkor... az se jó.
Miért kötnének ki egyáltalán?
A választ akkor kaptam meg, amikor megláttam a bázisukat.... Egyszerűen hatalmas volt! És mivel éjszaka van, van is egy jó tervem.

----- 30 perc múlva -----

Ezaz! Az őrök száma megcsappant, ideje behatolni!
Út közben körülnéztem a bázisban.
Meghallottam hogy beszélgetnek, szóval elbújtam és hallgatóztam.- Végre megérkezett a szállítmány, nem kell hallgatnunk a főnök nyavalygását!
- (kórus) IGEN!
- Ünnepeljünk
- IGEN!
Ki lehet ez a főnök? És milyen szállítmány? Mit szállítanak? Birkát? Vagy halat?
Tovább szaglásztam, végül szörnyűségekre bukkantam.
Na lássuk csak.... Mi ez?! Sárkány csontok? Sárkány bőr? ........ Jaj ne....
Megtudtam, hogy igazából mit szállítanak.... SÁRKÁNYOKAT! De még hogy mit csinálnak velük. Megvadult sárkányokat láttam... Nem "vad" sárkányokat, hanem VAD sárkányokat! A vérszomjasság a szemükben.... De mégis hogy? A kérdésem sajnos megválaszolatlan maradt, mivel jött az egyik őr. Rohannom kellett a hajóra.  
Sajnos amikor odaértem, a hajó nevét nem láttam. Ahogy felléptem rá,  megreccsent az egyik deszka. Szerencsére halk volt. Halkan tovább lépdeltem, és reméltem, hogy nem vonom magamra a figyelmet semmilyen módon. Viszont az alsó fedélzet ajtajához kellett egy kulcs. A kapitányi szoba irányába mentem. Fény áradt ki onnan. Hallottam valakiket beszélgetni.
- Már megmondtam! Holnapra még 10-et kell befognunk!
- De kapitány! Nem arról volt szó...
- Hallgass! Új feladatot kaptunk. El kell fognunk ezt az éjfúriát holnap estig, vagy 10 sárkány holnap reggelig.
- Ez nevetséges..
- Mi az? Talán akarsz egy tőrt a mellkasod helyére?
Meglepetésem re ez az úgynevezett "kapitány" egy nő volt.
- É-értettem... Akkor felkészítem a csapatot.
- Helyes. negyed órán belül indulunk.
NEGYED ÓRA? Annyi idő kevés!
Az az alak kinyitotta az ajtót. Épp hogy sikerült elrejtőznöm. Azután a fény a szobában kialudt, és csapódott egy ajtó. Benyitottam, elvettem a kulcsot, és rohantam. Főleg mert azután a fény megint megjelent a másik oldalon. Halkan odalopóztam az ajtóhoz, és kinyitottam. Az ajtót bezártam magam mögött és kicsúsztattam a kulcsot az ajtó alatt, mert tudtam, hogy ha itt találom Széldárdát akkor kiszökünk. Számtalan cella volt itt. Mindegyikben sárkány. Mindegyikben látszott a tehetetlenség, és a düh. A legvégső cellákhoz érkeztem. Az egyik oldalon üres, a másikon egy magába roskadt türkizkék siklósárkány.
- SZÉLDÁRDA! Pajti hallasz?
- RAWR! - Bizonyára örült hogy megtalálta a gazdáját.
- Ne aggódj kijuttatlak! - Lakat volt a záron.
- Széldárda tűz! - De a zár a tűztől nem olvadt meg. - Gyerünk már! - Viszont jött az őr. El kellett bújnom. Végigsétált a cellákon, és megszámolta a rabokat. Az arcát nem láttam, de olyan volt az öltözéke, mintha a vikingkort keresztezném a középkorral.
Hallgattam ahogy a sárkányoknak kedve támadt üvöltözni amikor meglátták.
- ....... Ezzel 16, és ezzel 17! Meg is vagyunk. Szóval mégsem számoltam el - Épp ment volna kifelé, de láttam egy laza deszkát a padlón, kiszedtem, és eltörtem az őr fején.
- Megvannak a kulcsok! - Kinyitottam az összes cellát, beleértve hátasomét, és szabadjára engedtem a bebörtönzött fenevadakat! (Egész jó költő lennék) Belefogtak a pusztításba. Minden lángolt, mindenki fejvesztve menekült, a hajókba. Egyedül széldárda maradt itt mellettem.
- Pajti kölcsönkérhetek egy tüskét? Kösz. - Lementem az alsó fedélzetre, és lyukat fúrtam a hajóba. A víz elkezdett beáradni. Azután kirohantam..... volna, ha az árbóc el nem zárta volna a kijáratot.
- Ne neneneNENENE!!! - A víz emelkedett és emelkedett, azután már úsznom kellett. - VALAKI! Segít*blubrb*-TSÉ-*blurrbb* - Hirtelen az árbóc eltűnt, és hűséges sárkányom kivonszolt a hajóra.
- Pajti, megmentetted az életem! - A hajó süllyedt, a kapitány szobáját bedöntötte az árbóc másik része. Tüske a kezemben. Végül minden és mindenki elment.
- Gyere Szél, menjünk haza. - Egyetértett velem, És már mentünk is volna, amikor az árbóc, és egyéb fa hulladék átborult, és elválasztott minket.
- A francba.... Pajti maradj ott ahol vagy! - Azután megjelent mögöttem az úgynevezett öhmm.. "kapitány".
- Ha ha ha... nem gondoltam volna hogy valaki keresztbe tesz a terveimnek. Mégis mit gondolsz ki vagy?!
- Daniel Stone. És most véged! - Egy szemrebbenés nélkül kikerülte a szúrásomat, mögém került, és a vállamba szúrta tőrével, amit a parancsnok mellkasába szánt.
- Egy kis emlék a hazaútra.
- Áú! Úgyis én győzök! - Nem álltam nyerésre. Egyik támadásom sem találta el, de észrevettem, hogy egyre jobban árasztja el a hajót a víz!
De ha legalább fél tonna páncélzat van rajta az talán az előnyömre is válhat!
Csak szúrtam és szúrtam és szúrtam, míg végül a hajó végéhez értünk.
- Azt hiszed győzhetsz? Mit tudsz te. Sokat kell még tanulnod. - és felém tartotta a tőrt. Mivel nem tudta hogy hol áll, könnyű volt belelökni a vízbe.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ *ploccs*
Széldárda már akkor mellettem volt, fel is ültem rá, és hazamentünk.
- Pajti jól vagy? - Egy szót se szólt. Mintha engem hibáztatott volna az egészért.
- Jól van. tudom, hogy nem kellett volna elzavarni téged.... - Hirtelen mintha lenyeltem volna 2 tányér romlott levest.
- Nem... érzem jól... magam.
- ???
- Nyugi pajti semmi bajom. Biztos csak a víz megfeküdte a gyomromat. - Hirtelen még rosszabbul voltam.
Mi van.. velem..?
- Semmi baj, mindjárt ott vagyunk.... - Egy pár perc múlva ott is voltunk a barlangnál.
- Oké Széldárda, maradj... itt. Érted?
- ROAR!
- Rendben. Ne engedd.... hogy meglássanak oké?
- Roar!
- Oké.... H-holnaph... Ugyanitt...?
- Roar?
- Nincs.... semmi.... bajom.... - Indultam elfele, de egy pár lépés múlva elhagytak a lábaim, és már csak ennyit hallottam:
*PUFF* ROAR! ROARR! rawk! raww....

FOLYTATJUK

5. rész - A ballagás, és az eltűnt sárkány története

- Dan! Dan! Daaan!!!
- ÁÁÁ fent vagyok!
- Mindjárt elkésel!
Ránéztem az órára: 7:45.
JAJ NE! 8-kor kezdődik a ballagás!
Elkezdtem készülődni, felöltöztem, és már rohantam is.

Amikor odaértem szerencsére még nem kezdődött el, de alaposan leszidtak, hogy éppen az utolsó pillanatban értem oda. Ezután elkezdődött. Lehet, hogy tiszta szívből utálom ezt az iskolát, de valami mégis visszahúz ide.
De nem mindegy? Legalább végre középiskolába mehetek majd! A kérdés: Mit csinál majd Széldárda?

Így ment tovább a ballagás, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy mi lesz, ha valaki észreveszi a sárkányomat? Már a lassan vége volt, de akkor kérdéseimre azonnal választ kaptam. Szegény sárkányom nem tudta, hogy esett-e bajom az esés után, így hát megkeresett, és sajnos meg is talált! Az egész azzal kezdődött, hogy mindenki ránézett, ő pedig rám. Lefagytam, de úgy, mintha először láttam volna sárkányt! Azután kitört a pánik. Egy páran elvesztették az eszméletüket, a többiek őrülten rohangásztak körül. Valaki elszökött, valaki elbújt, valaki szembeszállt vele (ugyan nem tudom, hogy hogy).  Amikor senki se figyelt, kézjelekkel el próbáltam zavarni. Egy pár perc múlva bejött a trükk. De sajnos az emberek még mindig össze vissza sikoltoztak. Gondoltam itt az idő, hogy elmondjam Rékának, hogy a sárkányok léteznek, de nyoma veszett!
Pedig ő nem ilyen! Biztos még közelebb is merészkedett volna hozzá!

De nem találtam sehol. Gondoltam megszökök, hát így is tettem. Hazarohantam a lopott mobilért, és futottam Rékáékhoz.
-*Kapucsengő*
- Ki az? - Kérdezte.
- Én vagyok az Dan! Nincs időnk itt csevegni, azonnal beszélnünk kell!
Meglepetten beeresztett, felrohantunk a szobájába, hogy még véletlenül se hallja senki más, és hozzá kezdtem.
- Először is, valaki ellopta a mobilodat, úgyhogy visszaszereztem neked.
- Igen már napok óta nincs meg. Köszi Dan!
- Másrészt: Te láttad azt a sárkányt ott a ballagáson?
- Igen. Miért?
- Mondanom kell valamit vele kapcsolatban. Az a helyzet...
- Várj! Előtte nekem kell mutatnom valamit.
Egy TV távirányítóért nyúlt, aztán ezt mondta:
- Tudod.....
Mielőtt válaszolni tudtam volna, valami égető fájdalmat okozott a fejemben, és kiestem az ablakon. Azután Rékáék előtt feküdtem
- Hát ez mehetett volna simábban is. - hazakullogtam.

- Halihó! Hazajöttem!
- ISTENKÉM! Hát élsz! - ölelt át anya.
- M-mi történt?
- Ami történt a ballagáson! Azt mondták rátok támadt valami az égből!
- Ööööö. Az csak széldárda volt.
- Ja! Akkor jó. De ugye nem támadott meg senkit?
- Nem, csak aggódott miattam.
- Hát, akkor... gondolom jó szünetet!
- Neked pedig jó nyári papírmunkát!
Anya elment dolgozni. Egyedül maradtam otthon.
- Hát... a TV nem rossz ötlet.
- Mai hírünk: Egy Magyarországi kis falucskában az év végi ballagásra rontott egy légi teremtmény, egyesek "sárkánynak" nevezték.  Lehetséges-e? Híradósunk a helyszínen tudósít, az esetről, halljuk is: Igen, köszönöm, itt vagyunk az erdőben ahol most fogják be a veszedelmes lényt, aki...
- NEEEEEEEEE!!!!!!
- .... és a környék nem teljesen égett porrá.
- Mivan?
- Köszönjük, hogy a helyszínen tudósított a budapesti tűzről.
Oké, szerintem kezdek begolyózni.
*Kopp, kopp*
- Nyitom! - anya volt az. Gyászruhában volt.
- Ööööö.... Miért jöttél vissza, és hogy öltöztél át?
- Dan.. Sajnálattal közlöm hogy *szipog*  Sz-széldárdát.....
- H-hogy.. mi...?
- Hogyhogy mi? Csak add ide a táskám! - Mondta anya megint a normális ruháiban.
- J-ja! Tessék itt van!
- Oké, köszi, szia!
El kell mennem Széldárdáért!

Olyan gyorsan futottam, ahogy csak bírtam. Végül odaértem a barlanghoz.
Oké, nincsenek itt se híradósok, se senki, dulakodásnak semmi nyoma.
Végül úgy döntöttem belépek. Jól is tettem! Sárkányom ott várt engem, és én is felderültem, hogy semmi baja nincs.
- Gyere ide pajti!...... - Ez lett volna... ha ott találtam volna. Ehelyett:
- Pajti! Pajti? Széldárda ne viccelődj! Ugye... ugye itt vagy? - Nem volt ott senki. Úgy döntöttem a keresésére indulok. Nem volt az erdőben! Tovább mentem. Még ötször körbejártam, még a KÖRNYÉKBELI erdőket is, felmásztam a fákra, barlangokba mentem, de semmi. Már beesteledett, amikor még egy fa tetejére felmásztam, valami elsuhant mellettem, és leestem.
- ÁU! *puff, reccs*
ÁÁ! ELTÖRT A BOKÁM!
Felálltam (persze a hetedik próbálkozás után) és megpróbáltam hazamenni. Viszont, láttam valamit, amit nem értettem:
- Gyere pajti helyben vagyunk! - Na ki volt az? Hablaty és Fogatlan
1. Mit keresnek itt 2. HOGY keresnek itt 3. Miért ilyenkor keresnek itt?
Megpróbáltam zajtalanul kikerülni őket, de az én ügyességemmel csak sikerült rálépni egy nyamvadt ágra!
*reccs* fogatlan nekem ugrott, és tüzelni készült. De persze Hablaty megint megmentett.
- Dan?! Mi a Thor-t keresel itt?
- Hogyhogy? Itt lakok!
- Te is?
- Mi az hogy én is? Talán te is itt élsz? - mosolyodtam el gúnyosan.
- Nem te csak..... Mármint nem én hanem... elfelejthetnénk ezt a témát?!
Miért van ennyire felpaprikázva? Talán valami rosszat mondtam?
- Na de ha már itt vagyok, Széldárdával mi van?
- Ja, ő.. Hát, hogy is mondjam, eltűnt.
- Ó! Szóval ezért vagy kint... Mi tagadás, az úton tényleg láttam egy a tiedhez hasonló sárkányt... Várjunk... Most hogy mondod, szerintem nyereg is volt rajta!!
- REMEK! Akkor mehetünk is!
- Várj! Nem gondolod h..
- Semmi de! Lelöktél egy fa tetejéről!
- Ja! Az mindjárt más.
- Jó akkor pattanj! - mondtam Hablatynak úgy, hogy már előbb ültem Fogatlanon mint ő.
Csak remélem minden rendben lesz, és legfőbbképpen, hogy Széldárda jól van!

4. Rész - A hosszú (-nak tűnő) út

Amikor reggel felkeltem, az első dolgom az volt, hogy megnézzem Széldárdát.
- Jó reggelt! Jól vagy?
Egy ilyen "Soha jobban" arccal nézett rám.
- Akkor örülök!
Összekészülődtem, már indultam is volna, amikor Hablaty odajött hozzám valamivel a kezében.
- Jó reggelt! A sárkányod jól van?
- Hát persze! Indulásra kész.
- Ezt jó tudni. Hoztam.. ezt a kis valamit.. A többiek mondták, hogy... Nos szóval ritkán látni egyéb sárkánylovast, úgyhogy gondoltam jól jönne neked egy nyereg.
- Egy nyereg?? Kösz! Szép darab.
Ráköszörültem Széldárdára, aki hevesen ellenkezett, de végül ráment.
- Még egyszer kösz!
- És ne felejtsd el, hogy mindig szívesen látunk a szigeten. - Szólt közbe Pléhpofa akivel már tegnap találkoztam. - És csak így hármunk közt..
- Igen?
- Elmondanád, hogy mi az az úgynevezett "Atombomba"?
Egy tíz percnyi magyarázat után Hablatyék megtudták, hogy nem az ikrek kezébe való. Végül elindultam. Két nap múlva lesz a nagy nap: a ballagás. Hát persze, hogy várom, hisz végre megszabadulhatok ettől az iskolától, és továbblépjek középsuliba matek-fizika szakra. Persze velem együtt jön a mostanában eléggé furán viselkedő legjobb barátom: Réka.
De még két nap van hátra! Á még csinálok addig valamit. Csak remélem hogy Széldárda többet nem "robban le".

Felszállás után, egy térképen feltüntetett kis szigetecske felé indultam, ahol végre kikapcsolódhatok egy kicsit. Széldárdával hamar elértük, le is szálltunk, és valami kis pihenőhelyet csináltunk, hogy legyen hol aludnunk. Végül sárkányom magára hagyásával elindultam egy kis expedícióra. Sétáltam, sétáltam, mire találtam egy barlangot. Úgy döntöttem bemegyek.
Miért ne? Hisz.... itt nincsenek óriási pókok.... *NYEL* legalábbis remélem.
Bementem. Mentem, és mentem, amíg meg nem botlottam egy kőben. A kő fémes hangzással koccant.
- Áu! Mi ez? Valami vasdarab? Ennek az anyagnak a színe! Az éjszakai tolvaj? Itt járt!
Körbe néztem. Szörnyennagy rémség lábnyomok mindenütt, ez egy másik jel, és itt van egy karcolás a falban!!
Így nézett ki:

Itt járt #r###   ##a###s  2016. 07. 06.

 Mi lehet ez a név? Erwin Adamers?
Honnan jött ez a név? Várjunk csak! Ez a dátum! Ez a mai dátum!
Körülnéztem, mire megláttam egy pókot...
- *naggyon naggyon hangos sikoly*
Abban a pillanatban kirohantam a barlangból, és a táborunk felé vettem az irányt. Végül a barlangtól való távolság, és legfőbbképpen a biztonságban lévő sárkányom megnyugtatott. Gondoltam, hogy egy kicsit lepihenek, hogy eltereljem a gondolataimat, de aztán még rosszabb lett az egész.
Egy pár perccel később egy árnyék suhant el az égen. Valami rossz előérzetet sugallt. Nyergeltem, annak reményében, hogy elkapom a tolvajt, és igazam is lett! Egy kis idő múlva beértem a lilás színű sárkányt, és a lovasát. Már majdnem elkaptam, mire felállt a sárkányáról, és azt mondta:
- Sajnálom... - és a mélybe vetette magát!!! Alattunk egy nagyon nagy sziget volt, és biztos hogy nagyobb volt mint hibbant, mivel a felhők alatt sem láttam a végeit. Végül én is ugrottam. Szerencsére egy tóban landoltam. Gyorsan kimásztam, és körülnéztem. Egy erdőben találtam magamat. Tölgyfákat láttam meg.
Ez nevetséges! Tölgyfák itt észak felé?
 Viszont annyira ismerős volt az egész! De nem hagytam, hogy a gondolataim eltereljék a figyelmemet a célomtól! Meg kellett keresnem a tolvajt! El is indultam a keresésre. Körbejártam az erdőt háromszor, és mire kiértem belőle furcsa látvány fogadott: a falu ahol élek!
- Ez nem lehet! Akkor a tolvaj biztosan eltévedett. De már ha úgy is itt vagyok, akkor inkább hazamegyek.
Haza is mentem. Anya egy nagy öleléssel fogadott engem.
- Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem, de elengednél? Megfulladok!

Sajnálom, ha ez a rész túl rövid, vagy túl lapos volt, erre a részre nem volt elég ihletem, de a következő rész sokkal izgalmasabb lesz!

3. Rész - Egy új barát

-.........................
Ez lesz az első napom Hibbanton! Igaz holnapig hagyom Széldárdát gyógyulni, de már informáltam anyát az ügyről. Na ideje valami barátot szerezni. Asztrid? Hmmm. Neki is siklója van, de nem is tudom. Lehet hogy hülyének fognak nézni ha egy lánnyal lógok, és talán a dolgokat is félreérthetik egy kicsit. Halvér? Igaz barátságos, de egy kicsit olyan.... tanulásmániás. És semmit sem utálok jobban mint a sulit! Az ikrek? Eszembe se jusson!!! És Hablaty... hát nem is tudom. Mintha egy kicsit túl magasan lenne hozzám képest a ranglétrán. Így maradt Takonypóc. Á, egy próbát azért megér. Nem?...
-............................ *csepp*
Jajj! Ez víz volt? Igaz hogy kint esik az eső, de nem ázhatott be a tető máris!
-*csepp, csepp, csepp*
- Na jól van megyek megjavítani... *PLOCCS* JÁÁÁÁÁÁJJ!
- Háháháháhá!!! - nevettek fel az ikrek. Rám öntve egy egész vödör vizet.
- *pfffrfrfff!* Ti normálisak vagytok?!
- Há! Nem annyira! Háháháháháháháhá! - ezzel elrohantak.
- Na remek... Most tiszta víz lettem. Na máris meg van. Első napirendi pont: Megszáradni.

------ Öt másodperc múlva ------

- Na jó, talán elfelejtettem hogy esik az eső. Második napirendi pont: kitalálni mi lesz a harmadik napirendi pont. Áhá! Megnézem Széldárdát.
Egy hosszú út után eljutottam az iskolához, ahol még aludt a ketrecében. Benyitottam.
- Jó reggelt pajti!
- Raaak....
- Na mi az álomszuszék? Túl fáradtak vagyunk?
- Roowl....
- Na gyerünk már! Csak fel bírsz tán kelni!
- Groook! *PUFF*
Ezzel a farkával a falhoz szegezett. Még nagy erőfeszítések árán sem szabadultam ki.
- *HHHHHRRRK!!* Gyerünk már! Csak nem akarsz engem délig fogva tartani!
- ............
- Jól van! Nem kapsz reggelit!
Le tudtam olvasni az arcáról hogy: "Csak azért sem"

------ Három óra múlva ------

Takonypóc odajött a ketrecajtóhoz.
- Na mi van? Lógunk?
- Ja ja.. Nagyon vicces.
- Nem. Tényleg kérdezem: Lógunk? Senki sincs itt akivel barátkozhatnék. Kezdem... kezdem magányosnak érezni magam.
Könnybe lábadtak a szemei (??????!!!?!?!?!?).
- Tudod, én is gondolkodtam hogy lehetnénk haverok.
- Igazán?!
- Aha.
- Ezzzaaz!!
- Na akkor mit csináljunk?
- Nos én arra gondoltam, hogy megtréfálhatnánk az ikreket.
- Benne vagyok.
- Ennyi? Bármi beavatás nélkül?
- Tudod, most rám fér hogy az ikrek kapjanak...

------ Két óra múlva ------

- (Oké! Te bal oldaról mész, enyém a jobb!) - diktálta Takonypóc suttogva a haditervet.
- (Rendben!)
A terv abból állt, hogy rávesszük az ikreket, hogy szellemek léteznek. Egyszerűen kezdődött: fogtam, és egyszerűen megkocogtattam egy ablakot.
- Ő... Fafej.... E-ez egy szellem volt?
- Nyugi! Szellemek nem léteznek. Gyerekes hülyeség.
- *kocc, kocc, kocc, Kopp, kopp, KOPP, KOPP, BUMM!*
- ÁÁÁÁÁÁ!! KITÖRT AZ ABLAAAK!!!!!!
- Ez tényleg szokatlan, de még akkor sincsenek szellemek!
Második fázis, amíg fáék az ablakot vizsgálják, Takonypóc beoson az ajtón egy lepedőbe burkolózva, és elbújik. Harmadik fázis, felmegyek a tetőre, ütök rá nagyot, majd elkezdek mély hangon beszélni
- *bumm, bumm* Fafej Thorston!
- E-ez mi volt? - kérdezte vissza.
- SZELLEMEEEEEK!!!!!!!! - ezzel kőfej kiugrott a kitört ablakon, és elfutott az esőbe.
- H-h-hahó! V-van itt valaki?
- Alábecsülted a szellemek képességét, sőt még a létezésüket is!
- Sajnálom! Sajnálom!
- NEM! Örökké a pokolban kell bünhődnöd!
Negyedik fázis, Takonypóc előbújik és elkergeti őt.
- ÁÁÁÁÁÁÁ SZELLEM SZELLEM SZELLLEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!
- Nem mondom egész ügyes voltál.
- A bosszú táplált engem - válaszoltam.
- Tudod mit? Jó haverok leszünk mi.
- Ugye?
- De ne siessük el a dolgot.. Á csak vicc volt! Jó éjt! - mivel már este volt mikor végeztünk
  Otthon felhívtam anyát, hogy mikor érek holnap haza.
- Délre otthon leszek. Máris nagyon honvágyam van.
- Máris nagyon hiányzol! Hogy mennek ott veled a dolgok?
- Itt? Egész jól. Nem derítettem ki, hogy ki az a titokzatos lovas. Majd otthon beszámolok. Na szia!
  Teszek én bármit, az mindig jól sül el. Így volt ez a mai nappal is. Csak érjek haza holnap
- .....................................................................................

2. Rész - Hibbant a szemeim előtt

Azóta két hét telt el, és egész szépen gyógyulnak Széldárda sebei. Nemsokára már repülni is képes lesz! Egy hét után úgy döntöttem hogy nem hagyhatom ott a barlangban. Haza kellett vinnem. Úgyhogy döntöttem. Éjszaka bemutatom anyának. Hát nem is sült el rosszul, azon kívül, hogy ha nem tartom meg akkor hátraesik. Hát most itt vagyunk, Széldárda ismét a barlangban, de csináltunk néhány változtatást, úgyhogy most már rejtett. Senki nem fog rátalálni. Szerintem le

galábbis. Most itt vagyunk este 10:00-kor a ház előtt, elrepülni készülök. Egy órácska múlva már otthon is vagyok.

- Szia anya!
- Szia Dan! Gyere vissza hamar! Jó első utat Széldárda!
- Rawwwoar!
És elstartoltunk! Szépen repült.
Szóval ilyen érzés... repülni!
Nagyon belejöttünk! Egy idő után már a felhők felett szeltük az eget!
- Ez a kilátás, ez a kilátástalan élet... BUMM szóvicc! Várjunk egy per... MI A?!
Az esti égbolton láttam repülni jóval előttem azt a lilás szörnyen nagyot, hátán a ....lovasával?! Közelebb merészkedtem a sárkányhoz, meg akarván tudni, hogy ki ül rajta. Egy órán keresztül követtük, miután utolértük.
- Jó estét kívánok! Ki mag..
- Hagyj BÉKÉN!! - Ezután kaptam egy mobiltelefont az arcomba. Zuhanni kezdtem.
- SZÉL-DÁR-DAAAAAAAA!!!!!!!! - Végül elkapott.
- Fuh... jó fiú!
- RAAAAAKK - üvöltött fel fájlalva valamiét. Aztán zuhanni kezdtünk. Gyorsan a szárnyára másztam. Kinyílt az egyik sebe! Gyorsan a nálam levő maradék kötszerrel bekötöztem! Az volt a legmélyebb sebe szegénynek. De nem álltunk le! És zuhantunk, és zuhantunk, és puff!
- Széldárda, jól vagy?
- Rowark! (Soha jobban!)
- Ezt jó hallani. *Kocc* Áu! - Rám esett az a mobil amivel fejbevágtak. - Hiszen ez...
A mobil tulajdonosa Réka volt! Ezt hogy? Egy tolvaj? Na álljunk csak meg! Visszaszolgáltatom ezt a mobilt, azután úgy igazság elé helyezem, hogy még azt megemlegeti!....

*ISMERETLEN SZEMSZÖG*

Gyorsan leszálltam, és odafutottam Hablatyhoz.

- Hablaty figyelj! Valaki ide Hibbantra lezuhant egy siklósárkányon. A sárkány súlyosan sebesült, és valószínűleg már a halálán van.

- Várj honnan tudsz te ennyit..

- Erre nincs idő oda kell menned most!

- Várj nyugodj le Tr...

- MOST!!

- Ahogy óhajtod... Chhh dívakirálynő.

- Dívakirálynő vagy te! - Erre jól vállba vágtam.

- Hé, Áu! Na jó..

 *DAN SZEMSZÖGE*

- A legkevesebb az az, hogy te jól vagy - mondtam Széldárdának.

- Nem esett bajod? - szólt valaki.

- K-ki van ott?

Erre odajött és megláttam.

- Az én nevem Hablaty.

(jobb nem volt)

- A.... ah.... ahahaahh........... *puff* - ezt már nem bírtam ki.

- Öööööö... helló? Hé! Hallasz?! Te jó Thor ez itt elájult...

----- kis idő múlva -----

- Halló. Helló! Hallasz? Mondom HALLSZ ENGEM?!!?!?!

- JÁ! Mi-mi a?.... Hol vagyok?

Ezt a képet láttam. Szó szerint!!!! Úgy hittem még egy órára direkt visszaájulok, de egy pillanat alatt szerencsére az arca felderült.

- Ó! Végre ébren vagy! Bocs hogy kiabáltam! Bizonyára te vagy annak a siklónak a tulajdonosa. Nagyon barátságos jószág. A sebei mélyek, de szépen gyógyulnak.

- T-te az vagy akire gondolok?!

- Astrid Hofferson vagyok. Miért? Nem hinném hogy ismerlek.

- De én téged igen. Ez egy kicsit bonyolult, de a mi világunkban, ahonnan jöttem, nem....

- Ismeritek a sárkányokat. Tudom. Azt is, hogy nem tudom micsoda az, de valamiféle ,,film'' van rólunk, és ez által ismertek bennünket. Van valaki aki állandóan ide jár Hibbantra, és...

-Várj egy percet.. Én most Hibbant szigetén vagyok?!!?!?

- Hát úgy is mondhatnánk... Leginkább Hibbant szigetének a tetején. Nézz ki az ajtón.

Felálltam az ágyról, és kitekintettem az ajtón. Ekkor láttam meg, hogy milyen csodálatos a kilátás... Goti kunyhójából!

- Ez... ez gyönyörű!

- Ugye mennyire? Na most választhatsz. A vakmerő, vagy a biztonságos úton megyünk le?

Én már tudtam mi a vakmerő út. Hátrébb álltam.

- Úgy látszik a vakmerőséget jobban szereted.

És nekifutottam. Zuhanás közben el kezdtem fütyülni, és....

- ROOAARR!

- Ügyes vagy pajti! Vigyél le oda! - mutattam a falu közepére.

Le is értünk épségben. A többiek már ott voltak. Hablaty üdvözölt elsőként.

- Hát szia.

- Szia. - mondtam vissza.

- Hát, üdvözlünk Hibbanton!

- Igazi megtiszteltetés.

- Nos, minket már úgyis ismersz, - mondta - hogy hívnak?

- Daniel Stone. De hívhattok Szikla Dánielnek is.

- Örvendek a találkozásnak! - fogott velem kezet -  A sárkányod sebe igen súlyos! Egy két napig itt maradhatsz amíg nem mész haza.

- Tényleg?!

- Igen. Van itt egy kunyhó a szigeten. Senki sem használja. Már azt se tudjuk miért építettük meg?

- Azért, hogy aztán lerombolhassuk! - mondta Kőfej és Fafej szinkronban - Vagy... nem ez volt a terv?

- Ajh... Néha azon is eltűnődhetnél hogy atombombát adj nekik. - mondtam Hablatynak.

- Mi az az atombomba?

- Semmi! - mondtam.

- Hát akkor jó. Érezd magad itt otthon!

1. Rész - A különös eset

-Szóval Dan. Mit kapunk, ha összeszorozzuk a sűrűséget a vízmélységgel és a gravitációval?
- A hidrosztatikai nyomást...
Fú de unom már! Utolsó nap utolsó óra, és erről a hidrosztatikai nyomásról kell beszélni! Hülye fizika...
- Tíz.. - mondták a többiek.
Várjunk visszaszámlálás?
- Kilenc..
 VÉGRE!!
- Nyolc
Beszállok!
- Hét!
Gyerünk!
- Hat!!
Még nem...
- ÖT!!!
Annyira untam már!!!
- NÉGY!!!
- HÁROM!!!
KÖZEL VAGYUNK!!
- KETTŐ!!!!!!
VÉGRE!!!!!!!
- EEEEGGYYY!!!!!!!
- JEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!

---------Egy óriási ünnep után---------

- VÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!! NYÁRI SZÜNET JEEEEEEEEEE!!!!!!!! Huh... na végre... - fáradoztam.

Ekkor hangokat hallottam a fák mögül. Különös hangok voltak... Morgás volt. Én voltam az egyetlen a környéken, úgyhogy gondoltam megnézem. Egy lábnyom volt... na de nem akármilyen!

Gyorsan ráírtam az egyik barátomra Rékára. Ő kb. a legnagyobb HTTYD fan rajtam kívül a környéken. A tanév végén sárkánynyom? Egyáltalán SÁRKÁNYNYOM?

Szia, rég beszétünk! - Írtam

- Vedd észre, vedd észre, vedd észre!

Szia, igen... - Írt vissza.

Mit csinálsz?

Nagytakarítás... :'( 

- Szegény...

Oh, részvétem.

Rátértem a tárgyra.

Itt vagyok az erdőben, és találtam valami nagyon furcsát!

Az erdőben?! Mi?!

o.O Nem fogod elhinni! Sárkánnyomok!

M-mi van?!

Valami baj van?

Pffff. Ne legyél már gyerekes! Sárkányok nem léteznek!

Ekkor megdöbbentem... Réka soha nem írt volna ilyet!

De.... Ennyire még nem voltam benne biztos! Igazinak tűnnek!

Nem nem nem igazi, soha nem is volt az, és soha nem is lesz az! Viszontlátásra! Fontosabb dolgom is van ennél!

-Nem hiszem el! Ilyet?

Talán egy kicsit tényleg gyerekes voltam.

Búslakodva baktattam haza, hogy ezt az egészet kialudjam. Már vártam a reggelt.

Reggel kipattanva az ágyamból felöltöztem, vígan kifutottam a nappaliba, megöleltem anyut, és kirohantam az ajtón. Odasiettem Rékáék felé, de amikor ott jártam az erdőben ahol a lábnyom volt (még most is ott van) egy halk nyögést hallottam.

- Halló! van ott valaki? - kiáltottam. Nincs válasz. Közelebb mentem. Hangosabb lett a nyögés. Végül odaértem egy barlanghoz. Belül megláttam! Egy SÁRKÁNY! Különösebben egy siklósárkány fekszik a földön... Haldoklik?! Közelebb siettem. Láttam, hogy súlyos sebeket szenvedett valami vagy valaki által. Látta hogy bántani akarom. Lassultam. A HTTYD-ből a kezes trükköt alkalmaztam.

És bevált! Ennyire jól még nem éreztem magam sose! Egy sárkány! Elnyertem a bizalmát! Jaj ne a sebei... GYORSAN! Hazarohantam egy elsősegély csomagért!
- Minek kell az neked? - kérdezte anya.
- NINCS IDŐ!! - vetettem oda válaszként. Gyorsan visszasiettem a barlanghoz! Még ott volt. Lassult a lélegzete.
- Ne.. Kérlek ne menj...
Végül fertőtlenítettem a sebeit alkoholos zsebkendővel. Látszott hogy nagyon csípte. Azután bekötöztem a sebeit kötszerrel. A végén látszott rajta, hogy jobban van.
- Hála Thornak...
Átöleltem. Ő hozzám bújt. Tiszta Happy End volt az egész. Amíg meg nem hallottam egy üvöltést kintről. Kimentem. Láttam egy szörnyen nagy rémséget repülni!!! Ez csoda lenne? Azután láttam hogy valaki ül rajta! Viszont a nap miatt sötét volt az alakja. nem láttam belőle semmit. Nem Kampó volt, mert akkor piros lett volna. Ez olyan Lilás volt. Jut eszembe!
- El kéne téged nevezni. - mondtam, ezután végre talpraállt.
- Lássuk csak. Siklósárkány. Hmmm... Repülsz mint a szél, és tüskéket hajigálsz mint a dárda. Szél, Dárda? Széldárda!

Előszó

Sziasztok, ez egy újabb blogom ami arról fog szólni, hogy mivel elég nagy HTTY (ÍNAS) fan vagyok, ezért írni fogok egy történetet arról, hogy kalandozni fogok a sárkányok világában. Persze partnerem is lesz. Ez esetben TrixiDragons, aki egy közeli barátom, és mielőtt reklamálni kezdenétek, hogy koppintom az ő karakterét, ő ezt nekem MEGENGEDTE! Kérdezzétek meg bátran! Na de elég a szóból, ha bármi kérdésetek van azt küldjétek a danielstoneblog@gmail.com-ra. Vágjunk is bele!