4. Rész - A hosszú (-nak tűnő) út

Amikor reggel felkeltem, az első dolgom az volt, hogy megnézzem Széldárdát.
- Jó reggelt! Jól vagy?
Egy ilyen "Soha jobban" arccal nézett rám.
- Akkor örülök!
Összekészülődtem, már indultam is volna, amikor Hablaty odajött hozzám valamivel a kezében.
- Jó reggelt! A sárkányod jól van?
- Hát persze! Indulásra kész.
- Ezt jó tudni. Hoztam.. ezt a kis valamit.. A többiek mondták, hogy... Nos szóval ritkán látni egyéb sárkánylovast, úgyhogy gondoltam jól jönne neked egy nyereg.
- Egy nyereg?? Kösz! Szép darab.
Ráköszörültem Széldárdára, aki hevesen ellenkezett, de végül ráment.
- Még egyszer kösz!
- És ne felejtsd el, hogy mindig szívesen látunk a szigeten. - Szólt közbe Pléhpofa akivel már tegnap találkoztam. - És csak így hármunk közt..
- Igen?
- Elmondanád, hogy mi az az úgynevezett "Atombomba"?
Egy tíz percnyi magyarázat után Hablatyék megtudták, hogy nem az ikrek kezébe való. Végül elindultam. Két nap múlva lesz a nagy nap: a ballagás. Hát persze, hogy várom, hisz végre megszabadulhatok ettől az iskolától, és továbblépjek középsuliba matek-fizika szakra. Persze velem együtt jön a mostanában eléggé furán viselkedő legjobb barátom: Réka.
De még két nap van hátra! Á még csinálok addig valamit. Csak remélem hogy Széldárda többet nem "robban le".

Felszállás után, egy térképen feltüntetett kis szigetecske felé indultam, ahol végre kikapcsolódhatok egy kicsit. Széldárdával hamar elértük, le is szálltunk, és valami kis pihenőhelyet csináltunk, hogy legyen hol aludnunk. Végül sárkányom magára hagyásával elindultam egy kis expedícióra. Sétáltam, sétáltam, mire találtam egy barlangot. Úgy döntöttem bemegyek.
Miért ne? Hisz.... itt nincsenek óriási pókok.... *NYEL* legalábbis remélem.
Bementem. Mentem, és mentem, amíg meg nem botlottam egy kőben. A kő fémes hangzással koccant.
- Áu! Mi ez? Valami vasdarab? Ennek az anyagnak a színe! Az éjszakai tolvaj? Itt járt!
Körbe néztem. Szörnyennagy rémség lábnyomok mindenütt, ez egy másik jel, és itt van egy karcolás a falban!!
Így nézett ki:

Itt járt #r###   ##a###s  2016. 07. 06.

 Mi lehet ez a név? Erwin Adamers?
Honnan jött ez a név? Várjunk csak! Ez a dátum! Ez a mai dátum!
Körülnéztem, mire megláttam egy pókot...
- *naggyon naggyon hangos sikoly*
Abban a pillanatban kirohantam a barlangból, és a táborunk felé vettem az irányt. Végül a barlangtól való távolság, és legfőbbképpen a biztonságban lévő sárkányom megnyugtatott. Gondoltam, hogy egy kicsit lepihenek, hogy eltereljem a gondolataimat, de aztán még rosszabb lett az egész.
Egy pár perccel később egy árnyék suhant el az égen. Valami rossz előérzetet sugallt. Nyergeltem, annak reményében, hogy elkapom a tolvajt, és igazam is lett! Egy kis idő múlva beértem a lilás színű sárkányt, és a lovasát. Már majdnem elkaptam, mire felállt a sárkányáról, és azt mondta:
- Sajnálom... - és a mélybe vetette magát!!! Alattunk egy nagyon nagy sziget volt, és biztos hogy nagyobb volt mint hibbant, mivel a felhők alatt sem láttam a végeit. Végül én is ugrottam. Szerencsére egy tóban landoltam. Gyorsan kimásztam, és körülnéztem. Egy erdőben találtam magamat. Tölgyfákat láttam meg.
Ez nevetséges! Tölgyfák itt észak felé?
 Viszont annyira ismerős volt az egész! De nem hagytam, hogy a gondolataim eltereljék a figyelmemet a célomtól! Meg kellett keresnem a tolvajt! El is indultam a keresésre. Körbejártam az erdőt háromszor, és mire kiértem belőle furcsa látvány fogadott: a falu ahol élek!
- Ez nem lehet! Akkor a tolvaj biztosan eltévedett. De már ha úgy is itt vagyok, akkor inkább hazamegyek.
Haza is mentem. Anya egy nagy öleléssel fogadott engem.
- Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem, de elengednél? Megfulladok!

Sajnálom, ha ez a rész túl rövid, vagy túl lapos volt, erre a részre nem volt elég ihletem, de a következő rész sokkal izgalmasabb lesz!