3. Rész - Egy új barát

-.........................
Ez lesz az első napom Hibbanton! Igaz holnapig hagyom Széldárdát gyógyulni, de már informáltam anyát az ügyről. Na ideje valami barátot szerezni. Asztrid? Hmmm. Neki is siklója van, de nem is tudom. Lehet hogy hülyének fognak nézni ha egy lánnyal lógok, és talán a dolgokat is félreérthetik egy kicsit. Halvér? Igaz barátságos, de egy kicsit olyan.... tanulásmániás. És semmit sem utálok jobban mint a sulit! Az ikrek? Eszembe se jusson!!! És Hablaty... hát nem is tudom. Mintha egy kicsit túl magasan lenne hozzám képest a ranglétrán. Így maradt Takonypóc. Á, egy próbát azért megér. Nem?...
-............................ *csepp*
Jajj! Ez víz volt? Igaz hogy kint esik az eső, de nem ázhatott be a tető máris!
-*csepp, csepp, csepp*
- Na jól van megyek megjavítani... *PLOCCS* JÁÁÁÁÁÁJJ!
- Háháháháhá!!! - nevettek fel az ikrek. Rám öntve egy egész vödör vizet.
- *pfffrfrfff!* Ti normálisak vagytok?!
- Há! Nem annyira! Háháháháháháháhá! - ezzel elrohantak.
- Na remek... Most tiszta víz lettem. Na máris meg van. Első napirendi pont: Megszáradni.

------ Öt másodperc múlva ------

- Na jó, talán elfelejtettem hogy esik az eső. Második napirendi pont: kitalálni mi lesz a harmadik napirendi pont. Áhá! Megnézem Széldárdát.
Egy hosszú út után eljutottam az iskolához, ahol még aludt a ketrecében. Benyitottam.
- Jó reggelt pajti!
- Raaak....
- Na mi az álomszuszék? Túl fáradtak vagyunk?
- Roowl....
- Na gyerünk már! Csak fel bírsz tán kelni!
- Groook! *PUFF*
Ezzel a farkával a falhoz szegezett. Még nagy erőfeszítések árán sem szabadultam ki.
- *HHHHHRRRK!!* Gyerünk már! Csak nem akarsz engem délig fogva tartani!
- ............
- Jól van! Nem kapsz reggelit!
Le tudtam olvasni az arcáról hogy: "Csak azért sem"

------ Három óra múlva ------

Takonypóc odajött a ketrecajtóhoz.
- Na mi van? Lógunk?
- Ja ja.. Nagyon vicces.
- Nem. Tényleg kérdezem: Lógunk? Senki sincs itt akivel barátkozhatnék. Kezdem... kezdem magányosnak érezni magam.
Könnybe lábadtak a szemei (??????!!!?!?!?!?).
- Tudod, én is gondolkodtam hogy lehetnénk haverok.
- Igazán?!
- Aha.
- Ezzzaaz!!
- Na akkor mit csináljunk?
- Nos én arra gondoltam, hogy megtréfálhatnánk az ikreket.
- Benne vagyok.
- Ennyi? Bármi beavatás nélkül?
- Tudod, most rám fér hogy az ikrek kapjanak...

------ Két óra múlva ------

- (Oké! Te bal oldaról mész, enyém a jobb!) - diktálta Takonypóc suttogva a haditervet.
- (Rendben!)
A terv abból állt, hogy rávesszük az ikreket, hogy szellemek léteznek. Egyszerűen kezdődött: fogtam, és egyszerűen megkocogtattam egy ablakot.
- Ő... Fafej.... E-ez egy szellem volt?
- Nyugi! Szellemek nem léteznek. Gyerekes hülyeség.
- *kocc, kocc, kocc, Kopp, kopp, KOPP, KOPP, BUMM!*
- ÁÁÁÁÁÁ!! KITÖRT AZ ABLAAAK!!!!!!
- Ez tényleg szokatlan, de még akkor sincsenek szellemek!
Második fázis, amíg fáék az ablakot vizsgálják, Takonypóc beoson az ajtón egy lepedőbe burkolózva, és elbújik. Harmadik fázis, felmegyek a tetőre, ütök rá nagyot, majd elkezdek mély hangon beszélni
- *bumm, bumm* Fafej Thorston!
- E-ez mi volt? - kérdezte vissza.
- SZELLEMEEEEEK!!!!!!!! - ezzel kőfej kiugrott a kitört ablakon, és elfutott az esőbe.
- H-h-hahó! V-van itt valaki?
- Alábecsülted a szellemek képességét, sőt még a létezésüket is!
- Sajnálom! Sajnálom!
- NEM! Örökké a pokolban kell bünhődnöd!
Negyedik fázis, Takonypóc előbújik és elkergeti őt.
- ÁÁÁÁÁÁÁ SZELLEM SZELLEM SZELLLEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!
- Nem mondom egész ügyes voltál.
- A bosszú táplált engem - válaszoltam.
- Tudod mit? Jó haverok leszünk mi.
- Ugye?
- De ne siessük el a dolgot.. Á csak vicc volt! Jó éjt! - mivel már este volt mikor végeztünk
  Otthon felhívtam anyát, hogy mikor érek holnap haza.
- Délre otthon leszek. Máris nagyon honvágyam van.
- Máris nagyon hiányzol! Hogy mennek ott veled a dolgok?
- Itt? Egész jól. Nem derítettem ki, hogy ki az a titokzatos lovas. Majd otthon beszámolok. Na szia!
  Teszek én bármit, az mindig jól sül el. Így volt ez a mai nappal is. Csak érjek haza holnap
- .....................................................................................