- Biztos vagy benne, hogy éjszaka jó ötlet sárkányt keresni?
- Én bármiben biztos vagyok, és egyébként is: Biztos vagy benne, hogy jó ötlet éjszaka szigeteket felfedezni?
- Miért? Én bármiben biztos vagyok!
- Mi van? Te ijesztettél meg ott ahol nem kéne lenned!
- Hát ő.... - látszott, hogy témát készül váltani. - Te rángattál ide az éjszaka közepén sárkányt kersni!
- Várj csak... Tényleg! Hogy kerültél oda?
- ................. - Most már nagyon gyanús volt.
- *ROAR* - Viszont egy ismerős üvöltés mentette ki Hablatyot a válasz alól.
- Ez ő lesz! - mondtam vígan.
- Honnan veszed? Ez lehetett bármelyik más siklósárkány a környéken!
- Igaz, de lehetne Széldárda is. Vagy bármelyik más sárkány is...
- Heh..
Ennél tovább nem igen beszélgettünk, viszont egy olyan öt perc múlva kilőttek ránk egy hálót.
- FOGATLAN KERÜLJ!- Rázósan kikerültük. A rázósant úgy értem, hogy leestem, de elkaptak.
- EZ MI VOLT??! - kérdeztem, és egyértelmű választ is kaptam:
- Fogalmam sincs!
- Ha most ránk lövöldöznek, akkor Széldárda valószínűleg ott van! - mutattam a hajóra.
- Van itt nem messze egy sziget! Biztosan oda tartanak!
- Akkor kiugrok.
- KIUGRASSZ? Nem éled túl!
- Hidd el, ennél veszélyesebbet is csináltam már, és nincs más lehetőségünk!
- Ha te mondod, és Dan...
- Igen?
- Ha megöleted magad, nagy bajban vagy.
- Vettem. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
Tudtam, hogy cipőre kell érkezni, és volt nálam egy extra pár fapapucs. Végül is csak mind a kettő szakadt ki. Kiúsztam a szigetre, és még csak a távolból látszódtak a hajók. Kik lehetnek ezek
- Szóval, ha errefele jönnek, ..... nem ez pocsék kikötő lenne. de ha lefordulnak arra akkor... az se jó.
Miért kötnének ki egyáltalán?
A választ akkor kaptam meg, amikor megláttam a bázisukat....
Egyszerűen hatalmas volt! És mivel éjszaka van, van is egy jó tervem.
----- 30 perc múlva -----
Ezaz! Az őrök száma megcsappant, ideje behatolni!
Út közben körülnéztem a bázisban.
Meghallottam hogy beszélgetnek, szóval elbújtam és hallgatóztam.- Végre megérkezett a szállítmány, nem kell hallgatnunk a főnök nyavalygását!
- (kórus) IGEN!
- Ünnepeljünk
- IGEN!
Ki lehet ez a főnök? És milyen szállítmány? Mit szállítanak? Birkát? Vagy halat?
Tovább szaglásztam, végül szörnyűségekre bukkantam.
Na lássuk csak.... Mi ez?! Sárkány csontok? Sárkány bőr? ........ Jaj ne....
Megtudtam,
hogy igazából mit szállítanak.... SÁRKÁNYOKAT! De még hogy mit csinálnak velük. Megvadult sárkányokat láttam... Nem
"vad" sárkányokat, hanem VAD sárkányokat! A vérszomjasság a
szemükben.... De mégis hogy?
A kérdésem sajnos megválaszolatlan maradt, mivel jött az egyik őr. Rohannom kellett a hajóra.
Sajnos amikor odaértem, a hajó nevét nem láttam. Ahogy felléptem rá, megreccsent az egyik deszka. Szerencsére halk volt. Halkan tovább lépdeltem, és reméltem, hogy nem vonom magamra a figyelmet semmilyen módon. Viszont az alsó fedélzet ajtajához kellett egy kulcs. A kapitányi szoba irányába mentem.
Fény áradt ki onnan. Hallottam valakiket beszélgetni.
- Már megmondtam! Holnapra még 10-et kell befognunk!
- De kapitány! Nem arról volt szó...
- Hallgass! Új feladatot kaptunk. El kell fognunk ezt az éjfúriát holnap estig, vagy 10 sárkány holnap reggelig.
- Ez nevetséges..
- Mi az? Talán akarsz egy tőrt a mellkasod helyére?
Meglepetésem re ez az úgynevezett "kapitány" egy nő volt.
- É-értettem... Akkor felkészítem a csapatot.
- Helyes. negyed órán belül indulunk.
NEGYED ÓRA? Annyi idő kevés!
Az az alak kinyitotta az ajtót. Épp hogy sikerült elrejtőznöm.
Azután a fény a szobában kialudt, és csapódott egy ajtó. Benyitottam, elvettem a kulcsot, és rohantam. Főleg mert azután a fény megint megjelent a másik oldalon. Halkan odalopóztam az ajtóhoz, és kinyitottam. Az ajtót bezártam magam mögött és kicsúsztattam a kulcsot az ajtó alatt, mert tudtam, hogy ha itt találom Széldárdát akkor kiszökünk. Számtalan cella volt itt. Mindegyikben sárkány. Mindegyikben látszott a tehetetlenség, és a düh. A legvégső cellákhoz érkeztem. Az egyik oldalon üres, a másikon egy magába roskadt türkizkék siklósárkány.
- SZÉLDÁRDA! Pajti hallasz?
- RAWR! - Bizonyára örült hogy megtalálta a gazdáját.
- Ne aggódj kijuttatlak! - Lakat volt a záron.
- Széldárda tűz! - De a zár a tűztől nem olvadt meg. - Gyerünk már! - Viszont jött az őr. El kellett bújnom. Végigsétált a cellákon, és megszámolta a rabokat. Az arcát nem láttam, de olyan volt az öltözéke, mintha a vikingkort keresztezném a középkorral.
Hallgattam ahogy a sárkányoknak kedve támadt üvöltözni amikor meglátták.
- ....... Ezzel 16, és ezzel 17! Meg is vagyunk. Szóval mégsem számoltam el - Épp ment volna kifelé, de láttam egy laza deszkát a padlón, kiszedtem, és eltörtem az őr fején.
- Megvannak a kulcsok! - Kinyitottam az összes cellát, beleértve hátasomét, és szabadjára engedtem a bebörtönzött fenevadakat! (Egész jó költő lennék) Belefogtak a pusztításba. Minden lángolt, mindenki fejvesztve menekült, a hajókba. Egyedül széldárda maradt itt mellettem.
- Pajti kölcsönkérhetek egy tüskét? Kösz. - Lementem az alsó fedélzetre, és lyukat fúrtam a hajóba. A víz elkezdett beáradni. Azután kirohantam..... volna, ha az árbóc el nem zárta volna a kijáratot.
- Ne neneneNENENE!!! - A víz emelkedett és emelkedett, azután már úsznom kellett. - VALAKI! Segít*blubrb*-TSÉ-*blurrbb* - Hirtelen az árbóc eltűnt, és hűséges sárkányom kivonszolt a hajóra.
- Pajti, megmentetted az életem! - A hajó süllyedt, a kapitány szobáját bedöntötte az árbóc másik része. Tüske a kezemben. Végül minden és mindenki elment.
- Gyere Szél, menjünk haza. - Egyetértett velem, És már mentünk is volna, amikor az árbóc, és egyéb fa hulladék átborult, és elválasztott minket.
- A francba.... Pajti maradj ott ahol vagy! - Azután megjelent mögöttem az úgynevezett öhmm.. "kapitány".
- Ha ha ha... nem gondoltam volna hogy valaki keresztbe tesz a terveimnek. Mégis mit gondolsz ki vagy?!
- Daniel Stone. És most véged! - Egy szemrebbenés nélkül kikerülte a szúrásomat, mögém került, és a vállamba szúrta tőrével, amit a parancsnok mellkasába szánt.
- Egy kis emlék a hazaútra.
- Áú! Úgyis én győzök! - Nem álltam nyerésre. Egyik támadásom sem találta el, de észrevettem, hogy egyre jobban árasztja el a hajót a víz!
De ha legalább fél tonna páncélzat van rajta az talán az előnyömre is válhat!
Csak szúrtam és szúrtam és szúrtam, míg végül a hajó végéhez értünk.
- Azt hiszed győzhetsz? Mit tudsz te. Sokat kell még tanulnod. - és felém tartotta a tőrt. Mivel nem tudta hogy hol áll, könnyű volt belelökni a vízbe.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ *ploccs*
Széldárda már akkor mellettem volt, fel is ültem rá, és hazamentünk.
- Pajti jól vagy? - Egy szót se szólt. Mintha engem hibáztatott volna az egészért.
- Jól van. tudom, hogy nem kellett volna elzavarni téged.... - Hirtelen mintha lenyeltem volna 2 tányér romlott levest.
- Nem... érzem jól... magam.
- ???
- Nyugi pajti semmi bajom. Biztos csak a víz megfeküdte a gyomromat. - Hirtelen még rosszabbul voltam.
Mi van.. velem..?
- Semmi baj, mindjárt ott vagyunk....
- Egy pár perc múlva ott is voltunk a barlangnál.
- Oké Széldárda, maradj... itt. Érted?
- ROAR!
- Rendben. Ne engedd.... hogy meglássanak oké?
- Roar!
- Oké.... H-holnaph... Ugyanitt...?
- Roar?
- Nincs.... semmi.... bajom.... - Indultam elfele, de egy pár lépés múlva elhagytak a lábaim, és már csak ennyit hallottam:
*PUFF* ROAR!
ROARR! rawk! raww....
FOLYTATJUK
