3. Rész - Egy új barát

-.........................
Ez lesz az első napom Hibbanton! Igaz holnapig hagyom Széldárdát gyógyulni, de már informáltam anyát az ügyről. Na ideje valami barátot szerezni. Asztrid? Hmmm. Neki is siklója van, de nem is tudom. Lehet hogy hülyének fognak nézni ha egy lánnyal lógok, és talán a dolgokat is félreérthetik egy kicsit. Halvér? Igaz barátságos, de egy kicsit olyan.... tanulásmániás. És semmit sem utálok jobban mint a sulit! Az ikrek? Eszembe se jusson!!! És Hablaty... hát nem is tudom. Mintha egy kicsit túl magasan lenne hozzám képest a ranglétrán. Így maradt Takonypóc. Á, egy próbát azért megér. Nem?...
-............................ *csepp*
Jajj! Ez víz volt? Igaz hogy kint esik az eső, de nem ázhatott be a tető máris!
-*csepp, csepp, csepp*
- Na jól van megyek megjavítani... *PLOCCS* JÁÁÁÁÁÁJJ!
- Háháháháhá!!! - nevettek fel az ikrek. Rám öntve egy egész vödör vizet.
- *pfffrfrfff!* Ti normálisak vagytok?!
- Há! Nem annyira! Háháháháháháháhá! - ezzel elrohantak.
- Na remek... Most tiszta víz lettem. Na máris meg van. Első napirendi pont: Megszáradni.

------ Öt másodperc múlva ------

- Na jó, talán elfelejtettem hogy esik az eső. Második napirendi pont: kitalálni mi lesz a harmadik napirendi pont. Áhá! Megnézem Széldárdát.
Egy hosszú út után eljutottam az iskolához, ahol még aludt a ketrecében. Benyitottam.
- Jó reggelt pajti!
- Raaak....
- Na mi az álomszuszék? Túl fáradtak vagyunk?
- Roowl....
- Na gyerünk már! Csak fel bírsz tán kelni!
- Groook! *PUFF*
Ezzel a farkával a falhoz szegezett. Még nagy erőfeszítések árán sem szabadultam ki.
- *HHHHHRRRK!!* Gyerünk már! Csak nem akarsz engem délig fogva tartani!
- ............
- Jól van! Nem kapsz reggelit!
Le tudtam olvasni az arcáról hogy: "Csak azért sem"

------ Három óra múlva ------

Takonypóc odajött a ketrecajtóhoz.
- Na mi van? Lógunk?
- Ja ja.. Nagyon vicces.
- Nem. Tényleg kérdezem: Lógunk? Senki sincs itt akivel barátkozhatnék. Kezdem... kezdem magányosnak érezni magam.
Könnybe lábadtak a szemei (??????!!!?!?!?!?).
- Tudod, én is gondolkodtam hogy lehetnénk haverok.
- Igazán?!
- Aha.
- Ezzzaaz!!
- Na akkor mit csináljunk?
- Nos én arra gondoltam, hogy megtréfálhatnánk az ikreket.
- Benne vagyok.
- Ennyi? Bármi beavatás nélkül?
- Tudod, most rám fér hogy az ikrek kapjanak...

------ Két óra múlva ------

- (Oké! Te bal oldaról mész, enyém a jobb!) - diktálta Takonypóc suttogva a haditervet.
- (Rendben!)
A terv abból állt, hogy rávesszük az ikreket, hogy szellemek léteznek. Egyszerűen kezdődött: fogtam, és egyszerűen megkocogtattam egy ablakot.
- Ő... Fafej.... E-ez egy szellem volt?
- Nyugi! Szellemek nem léteznek. Gyerekes hülyeség.
- *kocc, kocc, kocc, Kopp, kopp, KOPP, KOPP, BUMM!*
- ÁÁÁÁÁÁ!! KITÖRT AZ ABLAAAK!!!!!!
- Ez tényleg szokatlan, de még akkor sincsenek szellemek!
Második fázis, amíg fáék az ablakot vizsgálják, Takonypóc beoson az ajtón egy lepedőbe burkolózva, és elbújik. Harmadik fázis, felmegyek a tetőre, ütök rá nagyot, majd elkezdek mély hangon beszélni
- *bumm, bumm* Fafej Thorston!
- E-ez mi volt? - kérdezte vissza.
- SZELLEMEEEEEK!!!!!!!! - ezzel kőfej kiugrott a kitört ablakon, és elfutott az esőbe.
- H-h-hahó! V-van itt valaki?
- Alábecsülted a szellemek képességét, sőt még a létezésüket is!
- Sajnálom! Sajnálom!
- NEM! Örökké a pokolban kell bünhődnöd!
Negyedik fázis, Takonypóc előbújik és elkergeti őt.
- ÁÁÁÁÁÁÁ SZELLEM SZELLEM SZELLLEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!
- Nem mondom egész ügyes voltál.
- A bosszú táplált engem - válaszoltam.
- Tudod mit? Jó haverok leszünk mi.
- Ugye?
- De ne siessük el a dolgot.. Á csak vicc volt! Jó éjt! - mivel már este volt mikor végeztünk
  Otthon felhívtam anyát, hogy mikor érek holnap haza.
- Délre otthon leszek. Máris nagyon honvágyam van.
- Máris nagyon hiányzol! Hogy mennek ott veled a dolgok?
- Itt? Egész jól. Nem derítettem ki, hogy ki az a titokzatos lovas. Majd otthon beszámolok. Na szia!
  Teszek én bármit, az mindig jól sül el. Így volt ez a mai nappal is. Csak érjek haza holnap
- .....................................................................................

2. Rész - Hibbant a szemeim előtt

Azóta két hét telt el, és egész szépen gyógyulnak Széldárda sebei. Nemsokára már repülni is képes lesz! Egy hét után úgy döntöttem hogy nem hagyhatom ott a barlangban. Haza kellett vinnem. Úgyhogy döntöttem. Éjszaka bemutatom anyának. Hát nem is sült el rosszul, azon kívül, hogy ha nem tartom meg akkor hátraesik. Hát most itt vagyunk, Széldárda ismét a barlangban, de csináltunk néhány változtatást, úgyhogy most már rejtett. Senki nem fog rátalálni. Szerintem le

galábbis. Most itt vagyunk este 10:00-kor a ház előtt, elrepülni készülök. Egy órácska múlva már otthon is vagyok.

- Szia anya!
- Szia Dan! Gyere vissza hamar! Jó első utat Széldárda!
- Rawwwoar!
És elstartoltunk! Szépen repült.
Szóval ilyen érzés... repülni!
Nagyon belejöttünk! Egy idő után már a felhők felett szeltük az eget!
- Ez a kilátás, ez a kilátástalan élet... BUMM szóvicc! Várjunk egy per... MI A?!
Az esti égbolton láttam repülni jóval előttem azt a lilás szörnyen nagyot, hátán a ....lovasával?! Közelebb merészkedtem a sárkányhoz, meg akarván tudni, hogy ki ül rajta. Egy órán keresztül követtük, miután utolértük.
- Jó estét kívánok! Ki mag..
- Hagyj BÉKÉN!! - Ezután kaptam egy mobiltelefont az arcomba. Zuhanni kezdtem.
- SZÉL-DÁR-DAAAAAAAA!!!!!!!! - Végül elkapott.
- Fuh... jó fiú!
- RAAAAAKK - üvöltött fel fájlalva valamiét. Aztán zuhanni kezdtünk. Gyorsan a szárnyára másztam. Kinyílt az egyik sebe! Gyorsan a nálam levő maradék kötszerrel bekötöztem! Az volt a legmélyebb sebe szegénynek. De nem álltunk le! És zuhantunk, és zuhantunk, és puff!
- Széldárda, jól vagy?
- Rowark! (Soha jobban!)
- Ezt jó hallani. *Kocc* Áu! - Rám esett az a mobil amivel fejbevágtak. - Hiszen ez...
A mobil tulajdonosa Réka volt! Ezt hogy? Egy tolvaj? Na álljunk csak meg! Visszaszolgáltatom ezt a mobilt, azután úgy igazság elé helyezem, hogy még azt megemlegeti!....

*ISMERETLEN SZEMSZÖG*

Gyorsan leszálltam, és odafutottam Hablatyhoz.

- Hablaty figyelj! Valaki ide Hibbantra lezuhant egy siklósárkányon. A sárkány súlyosan sebesült, és valószínűleg már a halálán van.

- Várj honnan tudsz te ennyit..

- Erre nincs idő oda kell menned most!

- Várj nyugodj le Tr...

- MOST!!

- Ahogy óhajtod... Chhh dívakirálynő.

- Dívakirálynő vagy te! - Erre jól vállba vágtam.

- Hé, Áu! Na jó..

 *DAN SZEMSZÖGE*

- A legkevesebb az az, hogy te jól vagy - mondtam Széldárdának.

- Nem esett bajod? - szólt valaki.

- K-ki van ott?

Erre odajött és megláttam.

- Az én nevem Hablaty.

(jobb nem volt)

- A.... ah.... ahahaahh........... *puff* - ezt már nem bírtam ki.

- Öööööö... helló? Hé! Hallasz?! Te jó Thor ez itt elájult...

----- kis idő múlva -----

- Halló. Helló! Hallasz? Mondom HALLSZ ENGEM?!!?!?!

- JÁ! Mi-mi a?.... Hol vagyok?

Ezt a képet láttam. Szó szerint!!!! Úgy hittem még egy órára direkt visszaájulok, de egy pillanat alatt szerencsére az arca felderült.

- Ó! Végre ébren vagy! Bocs hogy kiabáltam! Bizonyára te vagy annak a siklónak a tulajdonosa. Nagyon barátságos jószág. A sebei mélyek, de szépen gyógyulnak.

- T-te az vagy akire gondolok?!

- Astrid Hofferson vagyok. Miért? Nem hinném hogy ismerlek.

- De én téged igen. Ez egy kicsit bonyolult, de a mi világunkban, ahonnan jöttem, nem....

- Ismeritek a sárkányokat. Tudom. Azt is, hogy nem tudom micsoda az, de valamiféle ,,film'' van rólunk, és ez által ismertek bennünket. Van valaki aki állandóan ide jár Hibbantra, és...

-Várj egy percet.. Én most Hibbant szigetén vagyok?!!?!?

- Hát úgy is mondhatnánk... Leginkább Hibbant szigetének a tetején. Nézz ki az ajtón.

Felálltam az ágyról, és kitekintettem az ajtón. Ekkor láttam meg, hogy milyen csodálatos a kilátás... Goti kunyhójából!

- Ez... ez gyönyörű!

- Ugye mennyire? Na most választhatsz. A vakmerő, vagy a biztonságos úton megyünk le?

Én már tudtam mi a vakmerő út. Hátrébb álltam.

- Úgy látszik a vakmerőséget jobban szereted.

És nekifutottam. Zuhanás közben el kezdtem fütyülni, és....

- ROOAARR!

- Ügyes vagy pajti! Vigyél le oda! - mutattam a falu közepére.

Le is értünk épségben. A többiek már ott voltak. Hablaty üdvözölt elsőként.

- Hát szia.

- Szia. - mondtam vissza.

- Hát, üdvözlünk Hibbanton!

- Igazi megtiszteltetés.

- Nos, minket már úgyis ismersz, - mondta - hogy hívnak?

- Daniel Stone. De hívhattok Szikla Dánielnek is.

- Örvendek a találkozásnak! - fogott velem kezet -  A sárkányod sebe igen súlyos! Egy két napig itt maradhatsz amíg nem mész haza.

- Tényleg?!

- Igen. Van itt egy kunyhó a szigeten. Senki sem használja. Már azt se tudjuk miért építettük meg?

- Azért, hogy aztán lerombolhassuk! - mondta Kőfej és Fafej szinkronban - Vagy... nem ez volt a terv?

- Ajh... Néha azon is eltűnődhetnél hogy atombombát adj nekik. - mondtam Hablatynak.

- Mi az az atombomba?

- Semmi! - mondtam.

- Hát akkor jó. Érezd magad itt otthon!

1. Rész - A különös eset

-Szóval Dan. Mit kapunk, ha összeszorozzuk a sűrűséget a vízmélységgel és a gravitációval?
- A hidrosztatikai nyomást...
Fú de unom már! Utolsó nap utolsó óra, és erről a hidrosztatikai nyomásról kell beszélni! Hülye fizika...
- Tíz.. - mondták a többiek.
Várjunk visszaszámlálás?
- Kilenc..
 VÉGRE!!
- Nyolc
Beszállok!
- Hét!
Gyerünk!
- Hat!!
Még nem...
- ÖT!!!
Annyira untam már!!!
- NÉGY!!!
- HÁROM!!!
KÖZEL VAGYUNK!!
- KETTŐ!!!!!!
VÉGRE!!!!!!!
- EEEEGGYYY!!!!!!!
- JEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!

---------Egy óriási ünnep után---------

- VÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!! NYÁRI SZÜNET JEEEEEEEEEE!!!!!!!! Huh... na végre... - fáradoztam.

Ekkor hangokat hallottam a fák mögül. Különös hangok voltak... Morgás volt. Én voltam az egyetlen a környéken, úgyhogy gondoltam megnézem. Egy lábnyom volt... na de nem akármilyen!

Gyorsan ráírtam az egyik barátomra Rékára. Ő kb. a legnagyobb HTTYD fan rajtam kívül a környéken. A tanév végén sárkánynyom? Egyáltalán SÁRKÁNYNYOM?

Szia, rég beszétünk! - Írtam

- Vedd észre, vedd észre, vedd észre!

Szia, igen... - Írt vissza.

Mit csinálsz?

Nagytakarítás... :'( 

- Szegény...

Oh, részvétem.

Rátértem a tárgyra.

Itt vagyok az erdőben, és találtam valami nagyon furcsát!

Az erdőben?! Mi?!

o.O Nem fogod elhinni! Sárkánnyomok!

M-mi van?!

Valami baj van?

Pffff. Ne legyél már gyerekes! Sárkányok nem léteznek!

Ekkor megdöbbentem... Réka soha nem írt volna ilyet!

De.... Ennyire még nem voltam benne biztos! Igazinak tűnnek!

Nem nem nem igazi, soha nem is volt az, és soha nem is lesz az! Viszontlátásra! Fontosabb dolgom is van ennél!

-Nem hiszem el! Ilyet?

Talán egy kicsit tényleg gyerekes voltam.

Búslakodva baktattam haza, hogy ezt az egészet kialudjam. Már vártam a reggelt.

Reggel kipattanva az ágyamból felöltöztem, vígan kifutottam a nappaliba, megöleltem anyut, és kirohantam az ajtón. Odasiettem Rékáék felé, de amikor ott jártam az erdőben ahol a lábnyom volt (még most is ott van) egy halk nyögést hallottam.

- Halló! van ott valaki? - kiáltottam. Nincs válasz. Közelebb mentem. Hangosabb lett a nyögés. Végül odaértem egy barlanghoz. Belül megláttam! Egy SÁRKÁNY! Különösebben egy siklósárkány fekszik a földön... Haldoklik?! Közelebb siettem. Láttam, hogy súlyos sebeket szenvedett valami vagy valaki által. Látta hogy bántani akarom. Lassultam. A HTTYD-ből a kezes trükköt alkalmaztam.

És bevált! Ennyire jól még nem éreztem magam sose! Egy sárkány! Elnyertem a bizalmát! Jaj ne a sebei... GYORSAN! Hazarohantam egy elsősegély csomagért!
- Minek kell az neked? - kérdezte anya.
- NINCS IDŐ!! - vetettem oda válaszként. Gyorsan visszasiettem a barlanghoz! Még ott volt. Lassult a lélegzete.
- Ne.. Kérlek ne menj...
Végül fertőtlenítettem a sebeit alkoholos zsebkendővel. Látszott hogy nagyon csípte. Azután bekötöztem a sebeit kötszerrel. A végén látszott rajta, hogy jobban van.
- Hála Thornak...
Átöleltem. Ő hozzám bújt. Tiszta Happy End volt az egész. Amíg meg nem hallottam egy üvöltést kintről. Kimentem. Láttam egy szörnyen nagy rémséget repülni!!! Ez csoda lenne? Azután láttam hogy valaki ül rajta! Viszont a nap miatt sötét volt az alakja. nem láttam belőle semmit. Nem Kampó volt, mert akkor piros lett volna. Ez olyan Lilás volt. Jut eszembe!
- El kéne téged nevezni. - mondtam, ezután végre talpraállt.
- Lássuk csak. Siklósárkány. Hmmm... Repülsz mint a szél, és tüskéket hajigálsz mint a dárda. Szél, Dárda? Széldárda!

Előszó

Sziasztok, ez egy újabb blogom ami arról fog szólni, hogy mivel elég nagy HTTY (ÍNAS) fan vagyok, ezért írni fogok egy történetet arról, hogy kalandozni fogok a sárkányok világában. Persze partnerem is lesz. Ez esetben TrixiDragons, aki egy közeli barátom, és mielőtt reklamálni kezdenétek, hogy koppintom az ő karakterét, ő ezt nekem MEGENGEDTE! Kérdezzétek meg bátran! Na de elég a szóból, ha bármi kérdésetek van azt küldjétek a danielstoneblog@gmail.com-ra. Vágjunk is bele!