1. Rész - A különös eset

-Szóval Dan. Mit kapunk, ha összeszorozzuk a sűrűséget a vízmélységgel és a gravitációval?
- A hidrosztatikai nyomást...
Fú de unom már! Utolsó nap utolsó óra, és erről a hidrosztatikai nyomásról kell beszélni! Hülye fizika...
- Tíz.. - mondták a többiek.
Várjunk visszaszámlálás?
- Kilenc..
 VÉGRE!!
- Nyolc
Beszállok!
- Hét!
Gyerünk!
- Hat!!
Még nem...
- ÖT!!!
Annyira untam már!!!
- NÉGY!!!
- HÁROM!!!
KÖZEL VAGYUNK!!
- KETTŐ!!!!!!
VÉGRE!!!!!!!
- EEEEGGYYY!!!!!!!
- JEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!

---------Egy óriási ünnep után---------

- VÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!! NYÁRI SZÜNET JEEEEEEEEEE!!!!!!!! Huh... na végre... - fáradoztam.

Ekkor hangokat hallottam a fák mögül. Különös hangok voltak... Morgás volt. Én voltam az egyetlen a környéken, úgyhogy gondoltam megnézem. Egy lábnyom volt... na de nem akármilyen!

Gyorsan ráírtam az egyik barátomra Rékára. Ő kb. a legnagyobb HTTYD fan rajtam kívül a környéken. A tanév végén sárkánynyom? Egyáltalán SÁRKÁNYNYOM?

Szia, rég beszétünk! - Írtam

- Vedd észre, vedd észre, vedd észre!

Szia, igen... - Írt vissza.

Mit csinálsz?

Nagytakarítás... :'( 

- Szegény...

Oh, részvétem.

Rátértem a tárgyra.

Itt vagyok az erdőben, és találtam valami nagyon furcsát!

Az erdőben?! Mi?!

o.O Nem fogod elhinni! Sárkánnyomok!

M-mi van?!

Valami baj van?

Pffff. Ne legyél már gyerekes! Sárkányok nem léteznek!

Ekkor megdöbbentem... Réka soha nem írt volna ilyet!

De.... Ennyire még nem voltam benne biztos! Igazinak tűnnek!

Nem nem nem igazi, soha nem is volt az, és soha nem is lesz az! Viszontlátásra! Fontosabb dolgom is van ennél!

-Nem hiszem el! Ilyet?

Talán egy kicsit tényleg gyerekes voltam.

Búslakodva baktattam haza, hogy ezt az egészet kialudjam. Már vártam a reggelt.

Reggel kipattanva az ágyamból felöltöztem, vígan kifutottam a nappaliba, megöleltem anyut, és kirohantam az ajtón. Odasiettem Rékáék felé, de amikor ott jártam az erdőben ahol a lábnyom volt (még most is ott van) egy halk nyögést hallottam.

- Halló! van ott valaki? - kiáltottam. Nincs válasz. Közelebb mentem. Hangosabb lett a nyögés. Végül odaértem egy barlanghoz. Belül megláttam! Egy SÁRKÁNY! Különösebben egy siklósárkány fekszik a földön... Haldoklik?! Közelebb siettem. Láttam, hogy súlyos sebeket szenvedett valami vagy valaki által. Látta hogy bántani akarom. Lassultam. A HTTYD-ből a kezes trükköt alkalmaztam.

És bevált! Ennyire jól még nem éreztem magam sose! Egy sárkány! Elnyertem a bizalmát! Jaj ne a sebei... GYORSAN! Hazarohantam egy elsősegély csomagért!
- Minek kell az neked? - kérdezte anya.
- NINCS IDŐ!! - vetettem oda válaszként. Gyorsan visszasiettem a barlanghoz! Még ott volt. Lassult a lélegzete.
- Ne.. Kérlek ne menj...
Végül fertőtlenítettem a sebeit alkoholos zsebkendővel. Látszott hogy nagyon csípte. Azután bekötöztem a sebeit kötszerrel. A végén látszott rajta, hogy jobban van.
- Hála Thornak...
Átöleltem. Ő hozzám bújt. Tiszta Happy End volt az egész. Amíg meg nem hallottam egy üvöltést kintről. Kimentem. Láttam egy szörnyen nagy rémséget repülni!!! Ez csoda lenne? Azután láttam hogy valaki ül rajta! Viszont a nap miatt sötét volt az alakja. nem láttam belőle semmit. Nem Kampó volt, mert akkor piros lett volna. Ez olyan Lilás volt. Jut eszembe!
- El kéne téged nevezni. - mondtam, ezután végre talpraállt.
- Lássuk csak. Siklósárkány. Hmmm... Repülsz mint a szél, és tüskéket hajigálsz mint a dárda. Szél, Dárda? Széldárda!