2. Rész - Hibbant a szemeim előtt

Azóta két hét telt el, és egész szépen gyógyulnak Széldárda sebei. Nemsokára már repülni is képes lesz! Egy hét után úgy döntöttem hogy nem hagyhatom ott a barlangban. Haza kellett vinnem. Úgyhogy döntöttem. Éjszaka bemutatom anyának. Hát nem is sült el rosszul, azon kívül, hogy ha nem tartom meg akkor hátraesik. Hát most itt vagyunk, Széldárda ismét a barlangban, de csináltunk néhány változtatást, úgyhogy most már rejtett. Senki nem fog rátalálni. Szerintem le

galábbis. Most itt vagyunk este 10:00-kor a ház előtt, elrepülni készülök. Egy órácska múlva már otthon is vagyok.

- Szia anya!
- Szia Dan! Gyere vissza hamar! Jó első utat Széldárda!
- Rawwwoar!
És elstartoltunk! Szépen repült.
Szóval ilyen érzés... repülni!
Nagyon belejöttünk! Egy idő után már a felhők felett szeltük az eget!
- Ez a kilátás, ez a kilátástalan élet... BUMM szóvicc! Várjunk egy per... MI A?!
Az esti égbolton láttam repülni jóval előttem azt a lilás szörnyen nagyot, hátán a ....lovasával?! Közelebb merészkedtem a sárkányhoz, meg akarván tudni, hogy ki ül rajta. Egy órán keresztül követtük, miután utolértük.
- Jó estét kívánok! Ki mag..
- Hagyj BÉKÉN!! - Ezután kaptam egy mobiltelefont az arcomba. Zuhanni kezdtem.
- SZÉL-DÁR-DAAAAAAAA!!!!!!!! - Végül elkapott.
- Fuh... jó fiú!
- RAAAAAKK - üvöltött fel fájlalva valamiét. Aztán zuhanni kezdtünk. Gyorsan a szárnyára másztam. Kinyílt az egyik sebe! Gyorsan a nálam levő maradék kötszerrel bekötöztem! Az volt a legmélyebb sebe szegénynek. De nem álltunk le! És zuhantunk, és zuhantunk, és puff!
- Széldárda, jól vagy?
- Rowark! (Soha jobban!)
- Ezt jó hallani. *Kocc* Áu! - Rám esett az a mobil amivel fejbevágtak. - Hiszen ez...
A mobil tulajdonosa Réka volt! Ezt hogy? Egy tolvaj? Na álljunk csak meg! Visszaszolgáltatom ezt a mobilt, azután úgy igazság elé helyezem, hogy még azt megemlegeti!....

*ISMERETLEN SZEMSZÖG*

Gyorsan leszálltam, és odafutottam Hablatyhoz.

- Hablaty figyelj! Valaki ide Hibbantra lezuhant egy siklósárkányon. A sárkány súlyosan sebesült, és valószínűleg már a halálán van.

- Várj honnan tudsz te ennyit..

- Erre nincs idő oda kell menned most!

- Várj nyugodj le Tr...

- MOST!!

- Ahogy óhajtod... Chhh dívakirálynő.

- Dívakirálynő vagy te! - Erre jól vállba vágtam.

- Hé, Áu! Na jó..

 *DAN SZEMSZÖGE*

- A legkevesebb az az, hogy te jól vagy - mondtam Széldárdának.

- Nem esett bajod? - szólt valaki.

- K-ki van ott?

Erre odajött és megláttam.

- Az én nevem Hablaty.

(jobb nem volt)

- A.... ah.... ahahaahh........... *puff* - ezt már nem bírtam ki.

- Öööööö... helló? Hé! Hallasz?! Te jó Thor ez itt elájult...

----- kis idő múlva -----

- Halló. Helló! Hallasz? Mondom HALLSZ ENGEM?!!?!?!

- JÁ! Mi-mi a?.... Hol vagyok?

Ezt a képet láttam. Szó szerint!!!! Úgy hittem még egy órára direkt visszaájulok, de egy pillanat alatt szerencsére az arca felderült.

- Ó! Végre ébren vagy! Bocs hogy kiabáltam! Bizonyára te vagy annak a siklónak a tulajdonosa. Nagyon barátságos jószág. A sebei mélyek, de szépen gyógyulnak.

- T-te az vagy akire gondolok?!

- Astrid Hofferson vagyok. Miért? Nem hinném hogy ismerlek.

- De én téged igen. Ez egy kicsit bonyolult, de a mi világunkban, ahonnan jöttem, nem....

- Ismeritek a sárkányokat. Tudom. Azt is, hogy nem tudom micsoda az, de valamiféle ,,film'' van rólunk, és ez által ismertek bennünket. Van valaki aki állandóan ide jár Hibbantra, és...

-Várj egy percet.. Én most Hibbant szigetén vagyok?!!?!?

- Hát úgy is mondhatnánk... Leginkább Hibbant szigetének a tetején. Nézz ki az ajtón.

Felálltam az ágyról, és kitekintettem az ajtón. Ekkor láttam meg, hogy milyen csodálatos a kilátás... Goti kunyhójából!

- Ez... ez gyönyörű!

- Ugye mennyire? Na most választhatsz. A vakmerő, vagy a biztonságos úton megyünk le?

Én már tudtam mi a vakmerő út. Hátrébb álltam.

- Úgy látszik a vakmerőséget jobban szereted.

És nekifutottam. Zuhanás közben el kezdtem fütyülni, és....

- ROOAARR!

- Ügyes vagy pajti! Vigyél le oda! - mutattam a falu közepére.

Le is értünk épségben. A többiek már ott voltak. Hablaty üdvözölt elsőként.

- Hát szia.

- Szia. - mondtam vissza.

- Hát, üdvözlünk Hibbanton!

- Igazi megtiszteltetés.

- Nos, minket már úgyis ismersz, - mondta - hogy hívnak?

- Daniel Stone. De hívhattok Szikla Dánielnek is.

- Örvendek a találkozásnak! - fogott velem kezet -  A sárkányod sebe igen súlyos! Egy két napig itt maradhatsz amíg nem mész haza.

- Tényleg?!

- Igen. Van itt egy kunyhó a szigeten. Senki sem használja. Már azt se tudjuk miért építettük meg?

- Azért, hogy aztán lerombolhassuk! - mondta Kőfej és Fafej szinkronban - Vagy... nem ez volt a terv?

- Ajh... Néha azon is eltűnődhetnél hogy atombombát adj nekik. - mondtam Hablatynak.

- Mi az az atombomba?

- Semmi! - mondtam.

- Hát akkor jó. Érezd magad itt otthon!