5. rész - A ballagás, és az eltűnt sárkány története

- Dan! Dan! Daaan!!!
- ÁÁÁ fent vagyok!
- Mindjárt elkésel!
Ránéztem az órára: 7:45.
JAJ NE! 8-kor kezdődik a ballagás!
Elkezdtem készülődni, felöltöztem, és már rohantam is.

Amikor odaértem szerencsére még nem kezdődött el, de alaposan leszidtak, hogy éppen az utolsó pillanatban értem oda. Ezután elkezdődött. Lehet, hogy tiszta szívből utálom ezt az iskolát, de valami mégis visszahúz ide.
De nem mindegy? Legalább végre középiskolába mehetek majd! A kérdés: Mit csinál majd Széldárda?

Így ment tovább a ballagás, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy mi lesz, ha valaki észreveszi a sárkányomat? Már a lassan vége volt, de akkor kérdéseimre azonnal választ kaptam. Szegény sárkányom nem tudta, hogy esett-e bajom az esés után, így hát megkeresett, és sajnos meg is talált! Az egész azzal kezdődött, hogy mindenki ránézett, ő pedig rám. Lefagytam, de úgy, mintha először láttam volna sárkányt! Azután kitört a pánik. Egy páran elvesztették az eszméletüket, a többiek őrülten rohangásztak körül. Valaki elszökött, valaki elbújt, valaki szembeszállt vele (ugyan nem tudom, hogy hogy).  Amikor senki se figyelt, kézjelekkel el próbáltam zavarni. Egy pár perc múlva bejött a trükk. De sajnos az emberek még mindig össze vissza sikoltoztak. Gondoltam itt az idő, hogy elmondjam Rékának, hogy a sárkányok léteznek, de nyoma veszett!
Pedig ő nem ilyen! Biztos még közelebb is merészkedett volna hozzá!

De nem találtam sehol. Gondoltam megszökök, hát így is tettem. Hazarohantam a lopott mobilért, és futottam Rékáékhoz.
-*Kapucsengő*
- Ki az? - Kérdezte.
- Én vagyok az Dan! Nincs időnk itt csevegni, azonnal beszélnünk kell!
Meglepetten beeresztett, felrohantunk a szobájába, hogy még véletlenül se hallja senki más, és hozzá kezdtem.
- Először is, valaki ellopta a mobilodat, úgyhogy visszaszereztem neked.
- Igen már napok óta nincs meg. Köszi Dan!
- Másrészt: Te láttad azt a sárkányt ott a ballagáson?
- Igen. Miért?
- Mondanom kell valamit vele kapcsolatban. Az a helyzet...
- Várj! Előtte nekem kell mutatnom valamit.
Egy TV távirányítóért nyúlt, aztán ezt mondta:
- Tudod.....
Mielőtt válaszolni tudtam volna, valami égető fájdalmat okozott a fejemben, és kiestem az ablakon. Azután Rékáék előtt feküdtem
- Hát ez mehetett volna simábban is. - hazakullogtam.

- Halihó! Hazajöttem!
- ISTENKÉM! Hát élsz! - ölelt át anya.
- M-mi történt?
- Ami történt a ballagáson! Azt mondták rátok támadt valami az égből!
- Ööööö. Az csak széldárda volt.
- Ja! Akkor jó. De ugye nem támadott meg senkit?
- Nem, csak aggódott miattam.
- Hát, akkor... gondolom jó szünetet!
- Neked pedig jó nyári papírmunkát!
Anya elment dolgozni. Egyedül maradtam otthon.
- Hát... a TV nem rossz ötlet.
- Mai hírünk: Egy Magyarországi kis falucskában az év végi ballagásra rontott egy légi teremtmény, egyesek "sárkánynak" nevezték.  Lehetséges-e? Híradósunk a helyszínen tudósít, az esetről, halljuk is: Igen, köszönöm, itt vagyunk az erdőben ahol most fogják be a veszedelmes lényt, aki...
- NEEEEEEEEE!!!!!!
- .... és a környék nem teljesen égett porrá.
- Mivan?
- Köszönjük, hogy a helyszínen tudósított a budapesti tűzről.
Oké, szerintem kezdek begolyózni.
*Kopp, kopp*
- Nyitom! - anya volt az. Gyászruhában volt.
- Ööööö.... Miért jöttél vissza, és hogy öltöztél át?
- Dan.. Sajnálattal közlöm hogy *szipog*  Sz-széldárdát.....
- H-hogy.. mi...?
- Hogyhogy mi? Csak add ide a táskám! - Mondta anya megint a normális ruháiban.
- J-ja! Tessék itt van!
- Oké, köszi, szia!
El kell mennem Széldárdáért!

Olyan gyorsan futottam, ahogy csak bírtam. Végül odaértem a barlanghoz.
Oké, nincsenek itt se híradósok, se senki, dulakodásnak semmi nyoma.
Végül úgy döntöttem belépek. Jól is tettem! Sárkányom ott várt engem, és én is felderültem, hogy semmi baja nincs.
- Gyere ide pajti!...... - Ez lett volna... ha ott találtam volna. Ehelyett:
- Pajti! Pajti? Széldárda ne viccelődj! Ugye... ugye itt vagy? - Nem volt ott senki. Úgy döntöttem a keresésére indulok. Nem volt az erdőben! Tovább mentem. Még ötször körbejártam, még a KÖRNYÉKBELI erdőket is, felmásztam a fákra, barlangokba mentem, de semmi. Már beesteledett, amikor még egy fa tetejére felmásztam, valami elsuhant mellettem, és leestem.
- ÁU! *puff, reccs*
ÁÁ! ELTÖRT A BOKÁM!
Felálltam (persze a hetedik próbálkozás után) és megpróbáltam hazamenni. Viszont, láttam valamit, amit nem értettem:
- Gyere pajti helyben vagyunk! - Na ki volt az? Hablaty és Fogatlan
1. Mit keresnek itt 2. HOGY keresnek itt 3. Miért ilyenkor keresnek itt?
Megpróbáltam zajtalanul kikerülni őket, de az én ügyességemmel csak sikerült rálépni egy nyamvadt ágra!
*reccs* fogatlan nekem ugrott, és tüzelni készült. De persze Hablaty megint megmentett.
- Dan?! Mi a Thor-t keresel itt?
- Hogyhogy? Itt lakok!
- Te is?
- Mi az hogy én is? Talán te is itt élsz? - mosolyodtam el gúnyosan.
- Nem te csak..... Mármint nem én hanem... elfelejthetnénk ezt a témát?!
Miért van ennyire felpaprikázva? Talán valami rosszat mondtam?
- Na de ha már itt vagyok, Széldárdával mi van?
- Ja, ő.. Hát, hogy is mondjam, eltűnt.
- Ó! Szóval ezért vagy kint... Mi tagadás, az úton tényleg láttam egy a tiedhez hasonló sárkányt... Várjunk... Most hogy mondod, szerintem nyereg is volt rajta!!
- REMEK! Akkor mehetünk is!
- Várj! Nem gondolod h..
- Semmi de! Lelöktél egy fa tetejéről!
- Ja! Az mindjárt más.
- Jó akkor pattanj! - mondtam Hablatynak úgy, hogy már előbb ültem Fogatlanon mint ő.
Csak remélem minden rendben lesz, és legfőbbképpen, hogy Széldárda jól van!