SZOMBAT ESTE DANNEEEEEEL!

Kedves olvasóim. Alapítottam egy új blogot, amin keresztül tudunk kommunikálni! Részletek a blogban, kérdéseket az első bejegyzésébe kérem. cím: szombatestedannel.blogspot.com

Idézetek

Kedves olvasóim, szeretném elmondani, hogy, túlzásba, viszem, a, vessző, használatot,!
XD
Emellett még szeretném elmondani, hogy a mostani héten ne várjatok részt. Nem azért mert nem fogom írni! 2 nyomós okom is van rá. Az egyik az, hogy a kövi rész a gépemen van, és csak a telefonomon fogok tudni bloggerelni (igen, bloggerelni), a másik az hogy nem vagyok még biztos a történetben. Szóval tartsatok ki ezzel a pár jövőbeli idézettel idézettel:

- ''Mi az a Drákúr?"

- "NE! Kérlek ne hagyj itt! Nem én vagyok a hibás, hanem azok a hülye Stone-ok és a sárkányaik!"

- "I-Izabella...?"

- "K-ki van ott?! Trixi ha te vagy az esküszöm hogy nemtudommicsinálok mert már kétszer hátraestem az ijedségtől, és ha mégegyszer meg kell tennem akkor jaj lesz!"

- "Anya?"

És a legfőbb, legfontosabb idézet, amit nagyon jegyezzetek meg:

- "..........................Nem."

Ennyi lett volna az idézetparti. Sziasztok!

2016.09.27.

Sajnálom, egy pár kulcsfontosságú idézet kimaradt.

-"És azt hitted, hogy megúszod bármi következmény nélkül?"

-"Várj! Dan!..... Neked nem mondtam el valamit..."

-"Nálad mi van?"

-"Egy blokk, és két csomag rágó."

-"ÉS MILYEN OKOTOK VOLT A BIRTOKHÁBORÍTÁSRA!?!??!

-"*Depressziósan* Hát persze hogy én vagyok te bolond.... nem jössz rá, hogy nem értesz engem?"

-"És... ha nem találkoznánk többet, élj boldog életet!... és bármit hallasz, ne törődj velem."

-"Szörnyennagy....... miéhcsodák?!"

-"ROARRR!"

-"Pfeh.... Ha te mondod..."

És ennyi lett volna a mai módosítás. Szijjasztok!

Eredmények

Kedves olvasóim, örömmel jelentem be, hogy szerintetek a levelet Réka írta, (aminek amúgy a legtöbb értelme van. Ki más lehetett volna? Hogy találnak ide a többiek? (És Trixi ne Amandázz)) úgyhogy köszöszönöm a segítségeteket, jöjjön a rész!

A mérgezett halál - Bevezető

Hangokat hallottam:
- RAWWR.....
- Nyugi _________!! Nem _____ bántani __!
- RAWW!
- ____ segíteni ______ neki!
Egy nagyon ismerős hang volt. De mivel az agyam fogaskerekei meg se voltak, ezért annyit se tudtam hogy az illető fiú volt vagy lány. Ezért csak annyit tudtam kiszűrni: vagy a srácok, vagy az a "kapitány", vagy anya, vagy valaki más. Úgyhogy kétlem hogy segíteni jött. Ugyanis a lovasok hogy találnának ide? Hát persze ott van Hablaty...
- Roww...
- ___ add __ neki.

----- Valamikor később -----

Végre sikerült egy kicsit magamhoz térnem. Széldárda egy Papírt nyújtott át nekem:

Dan..........

A kérdésem hozzátok az lenne, hogy találjátok ki, hogy ki írtam a levelet.  Törekedek minél több szavazatra, de ha az első kettő ugyanaz, vagy már három után eldöntöm (nem vagyok optimista XD). Ez döntő fontosságú lesz a történethez, és 3 dolog közül az egyiket korábban fogom megcsinálni. Ééééééééés szavazás indul!

6. rész - Az eltűnt sárkány története II.

- Biztos vagy benne, hogy éjszaka jó ötlet sárkányt keresni?
- Én bármiben biztos vagyok, és egyébként is: Biztos vagy benne, hogy jó ötlet éjszaka szigeteket felfedezni?
- Miért? Én bármiben biztos vagyok!
- Mi van? Te ijesztettél meg ott ahol nem kéne lenned!
- Hát ő.... - látszott, hogy témát készül váltani. - Te rángattál ide az éjszaka közepén sárkányt kersni!
- Várj csak... Tényleg! Hogy kerültél oda?
- ................. - Most már nagyon gyanús volt.
- *ROAR* - Viszont egy ismerős üvöltés mentette ki Hablatyot a válasz alól.
- Ez ő lesz! - mondtam vígan.
- Honnan veszed? Ez lehetett bármelyik más siklósárkány a környéken!
- Igaz, de lehetne Széldárda is. Vagy bármelyik más sárkány is...
- Heh..
Ennél tovább nem igen beszélgettünk, viszont egy olyan öt perc múlva kilőttek ránk egy hálót.
- FOGATLAN KERÜLJ!- Rázósan kikerültük. A rázósant úgy értem, hogy leestem, de elkaptak.
- EZ MI VOLT??! - kérdeztem, és egyértelmű választ is kaptam:
- Fogalmam sincs!
- Ha most ránk lövöldöznek, akkor Széldárda valószínűleg ott van! - mutattam a hajóra.
- Van itt nem messze egy sziget! Biztosan oda tartanak!
- Akkor kiugrok.
- KIUGRASSZ? Nem éled túl!
- Hidd el, ennél veszélyesebbet is csináltam már, és nincs más lehetőségünk!
- Ha te mondod, és Dan...
- Igen?
- Ha megöleted magad, nagy bajban vagy.
- Vettem. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
Tudtam, hogy cipőre kell érkezni, és volt nálam egy extra pár fapapucs. Végül is csak mind a kettő szakadt ki. Kiúsztam a szigetre, és még csak a távolból látszódtak a hajók. Kik lehetnek ezek
- Szóval, ha errefele jönnek, ..... nem ez pocsék kikötő lenne. de ha lefordulnak arra akkor... az se jó.
Miért kötnének ki egyáltalán?
A választ akkor kaptam meg, amikor megláttam a bázisukat.... Egyszerűen hatalmas volt! És mivel éjszaka van, van is egy jó tervem.

----- 30 perc múlva -----

Ezaz! Az őrök száma megcsappant, ideje behatolni!
Út közben körülnéztem a bázisban.
Meghallottam hogy beszélgetnek, szóval elbújtam és hallgatóztam.- Végre megérkezett a szállítmány, nem kell hallgatnunk a főnök nyavalygását!
- (kórus) IGEN!
- Ünnepeljünk
- IGEN!
Ki lehet ez a főnök? És milyen szállítmány? Mit szállítanak? Birkát? Vagy halat?
Tovább szaglásztam, végül szörnyűségekre bukkantam.
Na lássuk csak.... Mi ez?! Sárkány csontok? Sárkány bőr? ........ Jaj ne....
Megtudtam, hogy igazából mit szállítanak.... SÁRKÁNYOKAT! De még hogy mit csinálnak velük. Megvadult sárkányokat láttam... Nem "vad" sárkányokat, hanem VAD sárkányokat! A vérszomjasság a szemükben.... De mégis hogy? A kérdésem sajnos megválaszolatlan maradt, mivel jött az egyik őr. Rohannom kellett a hajóra.  
Sajnos amikor odaértem, a hajó nevét nem láttam. Ahogy felléptem rá,  megreccsent az egyik deszka. Szerencsére halk volt. Halkan tovább lépdeltem, és reméltem, hogy nem vonom magamra a figyelmet semmilyen módon. Viszont az alsó fedélzet ajtajához kellett egy kulcs. A kapitányi szoba irányába mentem. Fény áradt ki onnan. Hallottam valakiket beszélgetni.
- Már megmondtam! Holnapra még 10-et kell befognunk!
- De kapitány! Nem arról volt szó...
- Hallgass! Új feladatot kaptunk. El kell fognunk ezt az éjfúriát holnap estig, vagy 10 sárkány holnap reggelig.
- Ez nevetséges..
- Mi az? Talán akarsz egy tőrt a mellkasod helyére?
Meglepetésem re ez az úgynevezett "kapitány" egy nő volt.
- É-értettem... Akkor felkészítem a csapatot.
- Helyes. negyed órán belül indulunk.
NEGYED ÓRA? Annyi idő kevés!
Az az alak kinyitotta az ajtót. Épp hogy sikerült elrejtőznöm. Azután a fény a szobában kialudt, és csapódott egy ajtó. Benyitottam, elvettem a kulcsot, és rohantam. Főleg mert azután a fény megint megjelent a másik oldalon. Halkan odalopóztam az ajtóhoz, és kinyitottam. Az ajtót bezártam magam mögött és kicsúsztattam a kulcsot az ajtó alatt, mert tudtam, hogy ha itt találom Széldárdát akkor kiszökünk. Számtalan cella volt itt. Mindegyikben sárkány. Mindegyikben látszott a tehetetlenség, és a düh. A legvégső cellákhoz érkeztem. Az egyik oldalon üres, a másikon egy magába roskadt türkizkék siklósárkány.
- SZÉLDÁRDA! Pajti hallasz?
- RAWR! - Bizonyára örült hogy megtalálta a gazdáját.
- Ne aggódj kijuttatlak! - Lakat volt a záron.
- Széldárda tűz! - De a zár a tűztől nem olvadt meg. - Gyerünk már! - Viszont jött az őr. El kellett bújnom. Végigsétált a cellákon, és megszámolta a rabokat. Az arcát nem láttam, de olyan volt az öltözéke, mintha a vikingkort keresztezném a középkorral.
Hallgattam ahogy a sárkányoknak kedve támadt üvöltözni amikor meglátták.
- ....... Ezzel 16, és ezzel 17! Meg is vagyunk. Szóval mégsem számoltam el - Épp ment volna kifelé, de láttam egy laza deszkát a padlón, kiszedtem, és eltörtem az őr fején.
- Megvannak a kulcsok! - Kinyitottam az összes cellát, beleértve hátasomét, és szabadjára engedtem a bebörtönzött fenevadakat! (Egész jó költő lennék) Belefogtak a pusztításba. Minden lángolt, mindenki fejvesztve menekült, a hajókba. Egyedül széldárda maradt itt mellettem.
- Pajti kölcsönkérhetek egy tüskét? Kösz. - Lementem az alsó fedélzetre, és lyukat fúrtam a hajóba. A víz elkezdett beáradni. Azután kirohantam..... volna, ha az árbóc el nem zárta volna a kijáratot.
- Ne neneneNENENE!!! - A víz emelkedett és emelkedett, azután már úsznom kellett. - VALAKI! Segít*blubrb*-TSÉ-*blurrbb* - Hirtelen az árbóc eltűnt, és hűséges sárkányom kivonszolt a hajóra.
- Pajti, megmentetted az életem! - A hajó süllyedt, a kapitány szobáját bedöntötte az árbóc másik része. Tüske a kezemben. Végül minden és mindenki elment.
- Gyere Szél, menjünk haza. - Egyetértett velem, És már mentünk is volna, amikor az árbóc, és egyéb fa hulladék átborult, és elválasztott minket.
- A francba.... Pajti maradj ott ahol vagy! - Azután megjelent mögöttem az úgynevezett öhmm.. "kapitány".
- Ha ha ha... nem gondoltam volna hogy valaki keresztbe tesz a terveimnek. Mégis mit gondolsz ki vagy?!
- Daniel Stone. És most véged! - Egy szemrebbenés nélkül kikerülte a szúrásomat, mögém került, és a vállamba szúrta tőrével, amit a parancsnok mellkasába szánt.
- Egy kis emlék a hazaútra.
- Áú! Úgyis én győzök! - Nem álltam nyerésre. Egyik támadásom sem találta el, de észrevettem, hogy egyre jobban árasztja el a hajót a víz!
De ha legalább fél tonna páncélzat van rajta az talán az előnyömre is válhat!
Csak szúrtam és szúrtam és szúrtam, míg végül a hajó végéhez értünk.
- Azt hiszed győzhetsz? Mit tudsz te. Sokat kell még tanulnod. - és felém tartotta a tőrt. Mivel nem tudta hogy hol áll, könnyű volt belelökni a vízbe.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ *ploccs*
Széldárda már akkor mellettem volt, fel is ültem rá, és hazamentünk.
- Pajti jól vagy? - Egy szót se szólt. Mintha engem hibáztatott volna az egészért.
- Jól van. tudom, hogy nem kellett volna elzavarni téged.... - Hirtelen mintha lenyeltem volna 2 tányér romlott levest.
- Nem... érzem jól... magam.
- ???
- Nyugi pajti semmi bajom. Biztos csak a víz megfeküdte a gyomromat. - Hirtelen még rosszabbul voltam.
Mi van.. velem..?
- Semmi baj, mindjárt ott vagyunk.... - Egy pár perc múlva ott is voltunk a barlangnál.
- Oké Széldárda, maradj... itt. Érted?
- ROAR!
- Rendben. Ne engedd.... hogy meglássanak oké?
- Roar!
- Oké.... H-holnaph... Ugyanitt...?
- Roar?
- Nincs.... semmi.... bajom.... - Indultam elfele, de egy pár lépés múlva elhagytak a lábaim, és már csak ennyit hallottam:
*PUFF* ROAR! ROARR! rawk! raww....

FOLYTATJUK

5. rész - A ballagás, és az eltűnt sárkány története

- Dan! Dan! Daaan!!!
- ÁÁÁ fent vagyok!
- Mindjárt elkésel!
Ránéztem az órára: 7:45.
JAJ NE! 8-kor kezdődik a ballagás!
Elkezdtem készülődni, felöltöztem, és már rohantam is.

Amikor odaértem szerencsére még nem kezdődött el, de alaposan leszidtak, hogy éppen az utolsó pillanatban értem oda. Ezután elkezdődött. Lehet, hogy tiszta szívből utálom ezt az iskolát, de valami mégis visszahúz ide.
De nem mindegy? Legalább végre középiskolába mehetek majd! A kérdés: Mit csinál majd Széldárda?

Így ment tovább a ballagás, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy mi lesz, ha valaki észreveszi a sárkányomat? Már a lassan vége volt, de akkor kérdéseimre azonnal választ kaptam. Szegény sárkányom nem tudta, hogy esett-e bajom az esés után, így hát megkeresett, és sajnos meg is talált! Az egész azzal kezdődött, hogy mindenki ránézett, ő pedig rám. Lefagytam, de úgy, mintha először láttam volna sárkányt! Azután kitört a pánik. Egy páran elvesztették az eszméletüket, a többiek őrülten rohangásztak körül. Valaki elszökött, valaki elbújt, valaki szembeszállt vele (ugyan nem tudom, hogy hogy).  Amikor senki se figyelt, kézjelekkel el próbáltam zavarni. Egy pár perc múlva bejött a trükk. De sajnos az emberek még mindig össze vissza sikoltoztak. Gondoltam itt az idő, hogy elmondjam Rékának, hogy a sárkányok léteznek, de nyoma veszett!
Pedig ő nem ilyen! Biztos még közelebb is merészkedett volna hozzá!

De nem találtam sehol. Gondoltam megszökök, hát így is tettem. Hazarohantam a lopott mobilért, és futottam Rékáékhoz.
-*Kapucsengő*
- Ki az? - Kérdezte.
- Én vagyok az Dan! Nincs időnk itt csevegni, azonnal beszélnünk kell!
Meglepetten beeresztett, felrohantunk a szobájába, hogy még véletlenül se hallja senki más, és hozzá kezdtem.
- Először is, valaki ellopta a mobilodat, úgyhogy visszaszereztem neked.
- Igen már napok óta nincs meg. Köszi Dan!
- Másrészt: Te láttad azt a sárkányt ott a ballagáson?
- Igen. Miért?
- Mondanom kell valamit vele kapcsolatban. Az a helyzet...
- Várj! Előtte nekem kell mutatnom valamit.
Egy TV távirányítóért nyúlt, aztán ezt mondta:
- Tudod.....
Mielőtt válaszolni tudtam volna, valami égető fájdalmat okozott a fejemben, és kiestem az ablakon. Azután Rékáék előtt feküdtem
- Hát ez mehetett volna simábban is. - hazakullogtam.

- Halihó! Hazajöttem!
- ISTENKÉM! Hát élsz! - ölelt át anya.
- M-mi történt?
- Ami történt a ballagáson! Azt mondták rátok támadt valami az égből!
- Ööööö. Az csak széldárda volt.
- Ja! Akkor jó. De ugye nem támadott meg senkit?
- Nem, csak aggódott miattam.
- Hát, akkor... gondolom jó szünetet!
- Neked pedig jó nyári papírmunkát!
Anya elment dolgozni. Egyedül maradtam otthon.
- Hát... a TV nem rossz ötlet.
- Mai hírünk: Egy Magyarországi kis falucskában az év végi ballagásra rontott egy légi teremtmény, egyesek "sárkánynak" nevezték.  Lehetséges-e? Híradósunk a helyszínen tudósít, az esetről, halljuk is: Igen, köszönöm, itt vagyunk az erdőben ahol most fogják be a veszedelmes lényt, aki...
- NEEEEEEEEE!!!!!!
- .... és a környék nem teljesen égett porrá.
- Mivan?
- Köszönjük, hogy a helyszínen tudósított a budapesti tűzről.
Oké, szerintem kezdek begolyózni.
*Kopp, kopp*
- Nyitom! - anya volt az. Gyászruhában volt.
- Ööööö.... Miért jöttél vissza, és hogy öltöztél át?
- Dan.. Sajnálattal közlöm hogy *szipog*  Sz-széldárdát.....
- H-hogy.. mi...?
- Hogyhogy mi? Csak add ide a táskám! - Mondta anya megint a normális ruháiban.
- J-ja! Tessék itt van!
- Oké, köszi, szia!
El kell mennem Széldárdáért!

Olyan gyorsan futottam, ahogy csak bírtam. Végül odaértem a barlanghoz.
Oké, nincsenek itt se híradósok, se senki, dulakodásnak semmi nyoma.
Végül úgy döntöttem belépek. Jól is tettem! Sárkányom ott várt engem, és én is felderültem, hogy semmi baja nincs.
- Gyere ide pajti!...... - Ez lett volna... ha ott találtam volna. Ehelyett:
- Pajti! Pajti? Széldárda ne viccelődj! Ugye... ugye itt vagy? - Nem volt ott senki. Úgy döntöttem a keresésére indulok. Nem volt az erdőben! Tovább mentem. Még ötször körbejártam, még a KÖRNYÉKBELI erdőket is, felmásztam a fákra, barlangokba mentem, de semmi. Már beesteledett, amikor még egy fa tetejére felmásztam, valami elsuhant mellettem, és leestem.
- ÁU! *puff, reccs*
ÁÁ! ELTÖRT A BOKÁM!
Felálltam (persze a hetedik próbálkozás után) és megpróbáltam hazamenni. Viszont, láttam valamit, amit nem értettem:
- Gyere pajti helyben vagyunk! - Na ki volt az? Hablaty és Fogatlan
1. Mit keresnek itt 2. HOGY keresnek itt 3. Miért ilyenkor keresnek itt?
Megpróbáltam zajtalanul kikerülni őket, de az én ügyességemmel csak sikerült rálépni egy nyamvadt ágra!
*reccs* fogatlan nekem ugrott, és tüzelni készült. De persze Hablaty megint megmentett.
- Dan?! Mi a Thor-t keresel itt?
- Hogyhogy? Itt lakok!
- Te is?
- Mi az hogy én is? Talán te is itt élsz? - mosolyodtam el gúnyosan.
- Nem te csak..... Mármint nem én hanem... elfelejthetnénk ezt a témát?!
Miért van ennyire felpaprikázva? Talán valami rosszat mondtam?
- Na de ha már itt vagyok, Széldárdával mi van?
- Ja, ő.. Hát, hogy is mondjam, eltűnt.
- Ó! Szóval ezért vagy kint... Mi tagadás, az úton tényleg láttam egy a tiedhez hasonló sárkányt... Várjunk... Most hogy mondod, szerintem nyereg is volt rajta!!
- REMEK! Akkor mehetünk is!
- Várj! Nem gondolod h..
- Semmi de! Lelöktél egy fa tetejéről!
- Ja! Az mindjárt más.
- Jó akkor pattanj! - mondtam Hablatynak úgy, hogy már előbb ültem Fogatlanon mint ő.
Csak remélem minden rendben lesz, és legfőbbképpen, hogy Széldárda jól van!

4. Rész - A hosszú (-nak tűnő) út

Amikor reggel felkeltem, az első dolgom az volt, hogy megnézzem Széldárdát.
- Jó reggelt! Jól vagy?
Egy ilyen "Soha jobban" arccal nézett rám.
- Akkor örülök!
Összekészülődtem, már indultam is volna, amikor Hablaty odajött hozzám valamivel a kezében.
- Jó reggelt! A sárkányod jól van?
- Hát persze! Indulásra kész.
- Ezt jó tudni. Hoztam.. ezt a kis valamit.. A többiek mondták, hogy... Nos szóval ritkán látni egyéb sárkánylovast, úgyhogy gondoltam jól jönne neked egy nyereg.
- Egy nyereg?? Kösz! Szép darab.
Ráköszörültem Széldárdára, aki hevesen ellenkezett, de végül ráment.
- Még egyszer kösz!
- És ne felejtsd el, hogy mindig szívesen látunk a szigeten. - Szólt közbe Pléhpofa akivel már tegnap találkoztam. - És csak így hármunk közt..
- Igen?
- Elmondanád, hogy mi az az úgynevezett "Atombomba"?
Egy tíz percnyi magyarázat után Hablatyék megtudták, hogy nem az ikrek kezébe való. Végül elindultam. Két nap múlva lesz a nagy nap: a ballagás. Hát persze, hogy várom, hisz végre megszabadulhatok ettől az iskolától, és továbblépjek középsuliba matek-fizika szakra. Persze velem együtt jön a mostanában eléggé furán viselkedő legjobb barátom: Réka.
De még két nap van hátra! Á még csinálok addig valamit. Csak remélem hogy Széldárda többet nem "robban le".

Felszállás után, egy térképen feltüntetett kis szigetecske felé indultam, ahol végre kikapcsolódhatok egy kicsit. Széldárdával hamar elértük, le is szálltunk, és valami kis pihenőhelyet csináltunk, hogy legyen hol aludnunk. Végül sárkányom magára hagyásával elindultam egy kis expedícióra. Sétáltam, sétáltam, mire találtam egy barlangot. Úgy döntöttem bemegyek.
Miért ne? Hisz.... itt nincsenek óriási pókok.... *NYEL* legalábbis remélem.
Bementem. Mentem, és mentem, amíg meg nem botlottam egy kőben. A kő fémes hangzással koccant.
- Áu! Mi ez? Valami vasdarab? Ennek az anyagnak a színe! Az éjszakai tolvaj? Itt járt!
Körbe néztem. Szörnyennagy rémség lábnyomok mindenütt, ez egy másik jel, és itt van egy karcolás a falban!!
Így nézett ki:

Itt járt #r###   ##a###s  2016. 07. 06.

 Mi lehet ez a név? Erwin Adamers?
Honnan jött ez a név? Várjunk csak! Ez a dátum! Ez a mai dátum!
Körülnéztem, mire megláttam egy pókot...
- *naggyon naggyon hangos sikoly*
Abban a pillanatban kirohantam a barlangból, és a táborunk felé vettem az irányt. Végül a barlangtól való távolság, és legfőbbképpen a biztonságban lévő sárkányom megnyugtatott. Gondoltam, hogy egy kicsit lepihenek, hogy eltereljem a gondolataimat, de aztán még rosszabb lett az egész.
Egy pár perccel később egy árnyék suhant el az égen. Valami rossz előérzetet sugallt. Nyergeltem, annak reményében, hogy elkapom a tolvajt, és igazam is lett! Egy kis idő múlva beértem a lilás színű sárkányt, és a lovasát. Már majdnem elkaptam, mire felállt a sárkányáról, és azt mondta:
- Sajnálom... - és a mélybe vetette magát!!! Alattunk egy nagyon nagy sziget volt, és biztos hogy nagyobb volt mint hibbant, mivel a felhők alatt sem láttam a végeit. Végül én is ugrottam. Szerencsére egy tóban landoltam. Gyorsan kimásztam, és körülnéztem. Egy erdőben találtam magamat. Tölgyfákat láttam meg.
Ez nevetséges! Tölgyfák itt észak felé?
 Viszont annyira ismerős volt az egész! De nem hagytam, hogy a gondolataim eltereljék a figyelmemet a célomtól! Meg kellett keresnem a tolvajt! El is indultam a keresésre. Körbejártam az erdőt háromszor, és mire kiértem belőle furcsa látvány fogadott: a falu ahol élek!
- Ez nem lehet! Akkor a tolvaj biztosan eltévedett. De már ha úgy is itt vagyok, akkor inkább hazamegyek.
Haza is mentem. Anya egy nagy öleléssel fogadott engem.
- Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem, de elengednél? Megfulladok!

Sajnálom, ha ez a rész túl rövid, vagy túl lapos volt, erre a részre nem volt elég ihletem, de a következő rész sokkal izgalmasabb lesz!